Wencz Balázs (szerk.): Évkönyv 2016-2017 - MNL Komárom-Esztergom Megyei Levéltára Évkönyvei 24. (Esztergom, 2017)
Soós Viktor Attila: A Katolikus Egyház 1956-ban, különös tekintettel Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek szerepére
334 SOÓS VIKTOR ATTILA elmondhatjuk azt is, hogy mindvégig voltak olyan ordináriusok, akik az ellenállás, a kommunistákkal szembeni konfrontáció hívei voltak, akiket nem sikerült kollabo- rációra rábírni. A felekezetek mérete, jelentősége, a vezető tisztségekben lévő személyek pártállamhoz való viszonya határozta meg, hogy milyen elvet követtek velük szemben a kommunista politikusok. 1953 után, amikor is Sztálin halálát követően Rákosi Mátyás pozíciója meggyengült és Nagy Imre követte őt a miniszterelnöki székben, némileg mérséklődött az egyházak elleni korábbi kőkemény fellépés, igaz továbbra is raboskodtak börtönökben, internáló táborokban egyházi személyek, nem változott az egyházak megítélése, velük szembeni egyházpolitika, inkább csak hangsúlyeltolódások következtek be. Az 1945 és 1956 között kiépülő, az erőszakot, a brutalitást legmagasabb fokra juttató kommunista diktatúra mindenkit és mindent üldözött, aki értéket képviselt, megvallotta a magyarságát és kereszténységét. Ezért fokozatosan, de markánsan tört elő a szabadság utáni vágy. A magyar társadalom számára remény, változás és megtorlás; a pártállam számára válság és intő jel volt az 1956-os forradalom és szabadságharc. A Katolikus Egyház és természetesen a többi felekezet számára a megkötöttségektől való szabadulást, a múlttal való szembenézést, a szabad megszólalás lehetőségét hozta el október és november fordulója. Az egyházaknak a forradalom előkészítésében és szervezésében nem volt szerepük, a politikai folyamatokban nem vettek részt, de sorsközösséget vállalva a társadalommal aktív alakítói lettek a történéseknek, azáltal, hogy a településeken meghatározó volt egy-egy lelkész alakja, és amit tanított, amit mondott, az egyfajta erkölcsi útmutatásként szolgált még a nem hívők számára is. A forradalom jelentőségét mutatja, hogy világpolitikai jelentőséggel bíró emberek álltak ki mellette, és megszólalásukkal támogatásukról biztosították a forradalomban résztvevőket. így tett XII. Pius pápa is, aki három enciklikában és két rádiónyilatkozatban állt ki a magyarság mellett. ' XII. Piusz pápa apostoli levele „Dum maerenti animo” 1956. június 29., melyben Kelet-Európa népeihez és a három kelet-európai bíboroshoz, Mindszenty József esztergomi, Alojzije Stepinac zágrábi és Stefan Wysinszki gnieznói és varsói érsekekhez, a hit kiemelkedő tanúihoz és Európa üldöztetésekkel gyötört népéhez szólt. Acta Apostolicae Sedis 48. (1956) 549-554. о. Közölte: Mészáros István (szerk. és a bevezető tanulmányt írta): Erősítsd testvéreidet! Magyar vonatkozású pápai üzenetek 1456-ból és 1956-ból. Budapest, 2006, Szent István Társulat, 93-100. o.; XII. Piusz pápa enciklikája „Luctuossissimi eventus” 1956. október 28. Acta Apostolicae Sedis 48. (1956) 741—744. о. Közölte: Mészáros: Erősítsd testvéreidet... 101-104. o. XII. Piusz pápa enciklikája „Laetamur admodum” 1956. november 1. Acta Apostolicae Sedis 48. (1956) 745—748. о. Közölte: Mészáros: Erősítsd testvéreidet... 107-110. o. XII. Piusz pápa enciklikája „Datis nuperrime” 1956. november 5. Acta Apostolicae Sedis 48. (1956) 748—749. о. Közölte: Mészáros: Erősítsd testvéreidet... 111-113. o., 337. o.
