Wencz Balázs (szerk.): Évkönyv 2016-2017 - MNL Komárom-Esztergom Megyei Levéltára Évkönyvei 24. (Esztergom, 2017)
Rainer M. János: 1956 - következmények, hatások és emlékezet
326 RAINER M. JÁNOS fázisába került. Az utópisztikus célok (mint a szocializmus, sőt a kommunizmus felépítése) helyébe a modernizáció aktuális feladatai kerültek. A hatalom megszerzését követően a káderelit annak megtartására kívánt berendezkedni. 1956 tudatosította azt a felismerést, hogy a szovjet rendszernek a fogyasztás és az életszínvonal emelése lehetőséget nyújt a belső válságok elkerülésére.12 A Szovjetunió presztízse már a második világháború előtt igen magas volt világszerte. Sok híve akadt a nyugat-európai és az észak-amerikai baloldali értelmiség körében. 1945, a felszabadítás és a szovjet emberek anyagi- és véráldozatai növelték ezt a vonzerőt. 1956 számottevően rongálta ezt a képet. Liberális, konzervatív, sőt szocialista kritikusok joggal mutattak rá: a Szovjetunió semmibe vette a magyar nép akaratát, imperialista agresszorként lépett fel. Csökkent a nyugati kommunista mozgalmak támogatottsága, a kommunista és társutas értelmiségen belül vita indult: vajon összeegyeztethető-e a marxista szocializmus koncepciója a szovjet gyakorlattal. A magyar forradalom tanulsága azonban csak egy fontos, kezdeti állomás ezen az úton. 1968-ban a csehszlovák kommunisták reformprogramja, a baloldali diákmozgalmak Nyugat-Európában és Amerikában arról tanúskodtak: az elbürokratizálód- ott, imperialista Szovjetunió kritikája nagyon is jól összeférhet továbbélő marxista alapú víziókkal. A magyar forradalom egyes jelenségeit, például a munkástanácsokat, vagy a reformkommunista és -szocialista értelmiségiek fellépését, de akár a kommunista reformer Nagy Imrét e remények tükrében is lehetett értelmezni. Dulles amerikai külügyminiszter híres dallasi beszédében, 1956. október 27-én egy egységes, szabad Európáról beszélt, amelynek - a remélt jövőben - egyaránt részesei Amerika nyugati szövetségesei és azok az országok, amelyeket még potenciális szövetségesnek sem tart. Azután a magyar forradalom bukása elfedte Európa vágyott értelmezését. A nyugati fél integrációja felgyorsult, a keleti maradt a szovjet zónában, Európán kivül. Még jó másfél évtizedre volt szükség, hogy Keleten né- hányan — köztük a forradalmat leverő Kádár János - a két fél összetartozásáról, természetes és jó kapcsolatairól kezdjenek beszélni. Érdemi változásra csak 1989 után került sor. A magyar forradalom nem vált a szovjet rendszer megdöntésének mintájává, sem a rendszer lebontásában, sem az új felépítésében. Ezt mutatta 1968, majd az 1980-81-es lengyel forradalom, de 1989 története is. Egyetlen hasonló eseményre sem került sor, 1956 sokkal inkább volt elriasztó példa, mint modell. Lásd többek között Lowenthal, Richard: Development vs. Utopia in Communist Policy. In Johnson, Chalmers (ed.): Change in Communist Systems. Stanford, 1970, Stanford University Press, 33-116. o.
