Wencz Balázs (szerk.): Évkönyv 2016-2017 - MNL Komárom-Esztergom Megyei Levéltára Évkönyvei 24. (Esztergom, 2017)
Rainer M. János: 1956 - következmények, hatások és emlékezet
1956 - KÖVETKEZMÉNYEK, HATÁSOK ÉS EMLÉKEZET 325 leépültek a szovjet befolyásolás és kontroll leglátványosabb intézményei. Az állambiztonság és a hadseregvezetés területének kivételével mindenhonnan visszahívták a tanácsadókat, „szabályos” államközi egyezményt kötöttek a megszálló csaptokról. A szovjet befolyásolásnak többé nemigen voltak offenzív céljai Magyarországon, a meglévő megtartására rendezkedtek be. 1956 után legkevésbé Magyarországon lehetett ugyanúgy folytatni, ahogyan előtte. Az alávetett társadalom ereje, a vele való nyílt összeütközés, az 1956-os rettegés félelmetes emléke ott maradt a döntéshozókban. A vereség keserűsége, a „realizmus” követelménye pedig a társadalom aktív részében. És az (ön)igazolás érzete a kívülállókban és szemlélődőkben: ők tudták, hogy az egésznek semmi esélye... A kádárizmus, mint magyar posztsztálini hatalomgyakorlási stílus, gondolkodásmód, interakció és világszemlélet, 1956 hatására alakult ki. Magyarország történetében 1956 nem sikere, hanem - ha valamiért - hatása okán korszakhatár. A posztötvenhatos periódus külön történet, de mikrovilágának koordinátarendszerében 1956 a sarkpont.10 A kelet-európai térség szabadsága 1956-ban nem valósult meg. A magyar forradalom leverése nyilvánvalóvá tette, hogy az 1945-ös status quo befagyott. Úgy tűnt, ez nemcsak katonai, de államjogi és politikai értelemben is végleges. A szuperhatalmak közötti feszültséget 1956 némileg kiélezte, de ugyanekkor a szuezi válság arra is rámutatott, hogy még a világpolitikai egyetértés is lehetséges az Egyesült Államok és a Szovjetunió között. A gyarmati függés alól felszabaduló térségek orientációja persze már egyidejűleg inkább a hidegháború új színtere és tétje lett. 1956 azonban nem állította meg az enyhülést. Ellenkezőleg, lendületet adott neki - érthetően. A szovjet vezetés megkönnyebbült, mert bizonyosságot szerzett arról, hogy Amerika nem vonja kétségbe uralmát a második világháborúban megszerzett területeken.11 1956 magyar és kelet-európai népmozgalmai hatottak a szovjet berendezkedés belső világára is. Ez a változás nem 1956-ban kezdődött, hanem már részben a második világháború végén, döntően pedig Sztálin halálakor. A közvetlen, nyers kényszerítés, mint társadalomszervezési technika, visszaszorult. Csökkent az ideológia szerepe, a kikényszerített társadalmi mozgások intenzitása. Az addig gyorsan és kiszámíthatatlanul változó rendszer stabilizálódott, a bürokratikus normalizálódás Rainer M. János: Bevezetés a kádárizmusba. Budapest, 2011, 1956-os Intézet-L’Harmattan Kiadó, különösen 95-149. o. Lásd Békés Csaba: Az 1956-os magyar forradalom a világpolitikában. Budapest, 2006, 1956-os Intézet; Borhi László: Magyarország a hidegháborúban. A Szovjetunió és az Egyesült Államok között 1945-1956. Budapest, 2005, Corvina; Gáti, Charles: Vesztett illúziók. Moszkva, Washington, Budapest és az 1956-os forradalom. Budapest, 2006, Osiris.
