Wencz Balázs (szerk.): Évkönyv 2016-2017 - MNL Komárom-Esztergom Megyei Levéltára Évkönyvei 24. (Esztergom, 2017)
Rainer M. János: 1956 - következmények, hatások és emlékezet
324 RAINER M. JANOS Az 1956 utáni megtorlás nemzetközi története.7 Represszió sújtotta a szolidaritás megnyilvánulásait valamennyi szovjet rendszerű országban. Az NDK-ban és a Szovjetunióban (Kárpátalján) közel száz-száz, Csehszlovákiában csaknem hétszáz, Romániában viszont csaknem tízezer ember ellen folyt eljárás, több tucat halálos ítéletet hoztak. A bebörtönzöttek 10-15%-a volt csak magyar. A szovjet rendszerű országok vezetői és társadalmai (vagy azok legaktívabb, tájékozottabb része) egyaránt tudatában voltak, hogy 1956 valóban közös történet. A magyar forradalom nem egyedül Magyarországnak ígért kitörést a sztálini birodalomból. Azon kevés térségi esemény egyike a modem korból, amelynek emléke nem osztja meg az itt élő nemzeteket. Azok, akik 1956 miatt repressziót szenvedtek Temesváron, Kelet-Berlinben vagy a kárpátaljai falvakban, a magyar forradalom áldozatai. Akik 1956-ban Budapesten harcoltak, az egész szovjet rendszerű térség szabadságáért küzdöttek. * * * Ami a politikai hatásokat illeti, a magyar forradalom a Szovjetunió vezetése számára új kihívást jelentett, s nem is csak rövid távút. Ez mutatkozott meg a forradalom leverése után érzékelhető belátásokban. Az 1956. október 30-án deklarált elveket nyíltan soha sem vonták vissza. A szovjet determináció intézményrendszere, alapelvei jórészt maradtak, de gyakorlata megváltozott. Moszkvában legalább annyira igyekeztek elkerülni az 1956-os magyar válság megismétlődését, mint ahogy Kádár János és vezetőtársai tették.8 1956 után Moszkva birodalmi övezetének biztonságát nem kizárólag a katonai erőre alapozta. Olyan vezető réteget keresett, akik lojálisak, de egyben ismerik és értik a helyi sajátosságokat, és a helyi érdekeket egy bizonyos fokig képviselni is tudják. Kádár János ennek az elvárásnak kiválóan megfelelt, valóságos archetípusa volt a posztsztálini szovjet vezetés ideális partnerének. A teljes lojalitást és a kezdeményezőkészséget, a szolgai alárendelődést és a személyes autonómiát sokáig sikeresen vegyítve hozta létre, Fehér Ferenc és Heller Ágnes kifejezésével, a „hrus- csovizmus mintaállamát”.9 A közvetlen pacifikáció periódusa után Magyarországon Erről többek között lásd Rainer M. János-Somlai Katalin (szerk.): Az 1956-os forradalom visszhangja a szovjet tömb országaiban. Budapest, 2007, 1956-os Intézet. /Évkönyv XIV. köt./ A Szovjetunió Magyarországgal kapcsolatos politikájáról lásd Baráth Magdolna: A Kreml árnyékában. Tanulmányok Magyarország és a Szovjetunió kapcsolatainak történetéhez, 1944-1990. Budapest, 2014, Gondolat. Fehér Ferenc—Heller Ágnes: Jalta után. Kelet-Európa hosszú forradalma Jalta ellen. Budapest, 1990, Kossuth, 71-90. o.
