Wencz Balázs (szerk.): Évkönyv 2016-2017 - MNL Komárom-Esztergom Megyei Levéltára Évkönyvei 24. (Esztergom, 2017)
Rainer M. János: 1956 - következmények, hatások és emlékezet
322 RAINER M. JÁNOS lanul megnyitották kapuikat, mint Kanada vagy Svájc. A visszatérők aránya nem érte el a 10%-ot.3 A magyar menekültek nemcsak a forradalom szemtanúi voltak. Első kézből szállítottak tömeges információt a szovjet típusú rendszerek életéről, mindennapjairól - a lehetőséggel számos nyugati kutatóközpont és titkosszolgálat próbált élni. Nagyszabású kutatási projektek szerveződtek, közülük a leghíresebb a Paul Lazarsfeld által vezetett Columbia University Research Project on Hungary (CURPH) volt - amelynek teljes körű feldolgozása azóta sem történt meg.4 De végzett kutatást a Rutgers University5 és mások is. Magyarország lakosságának nagy többsége addig igen keveset hallott, s csak eltorzított, töredékes képet alkothatott a nyugatról. Az elzártságot az emigráció hulláma után nem lehetett fenntartani. Tömegek - rokonok, barátok, ismerősök - kaptak rendszeres információt a „másik” világról, annak hétköznapjairól. A hatvanas évek elejétől a sajátos magyar utazáspolitika lehetővé tette a személyes találkozásokat is. Ezek az információk általában sikerekről szóltak, az élmények és tapasztalatok pozitívak voltak. Ebben sok minden szerepet játszott, a nemzetközi lelkiismeret- furdalás kiváltotta különleges segítőkészség, a kivándoroltak szociológiai-pszichológiai arculata. Egy biztos: a magyarországi szocialista rendszer ettől kezdve nehezen hirdethette magáról, hogy mindenben felülmúlja ellenlábasát. Az 1956-os forradalom utáni megtorlás volt az utolsó sztálini mintájú tömeges politikai megtorló kampány Kelet-Európábán. Ellentétben a 30-as évekbeli moszkvai (majd 1948-52-ben lefolytatott kelet-európai) tisztogatásokkal, az 1956 utáni kirakatpereket zárt ajtók mögött folytatták le. Nem volt kivétel ez alól a Nagy Imre- per sem, amelynek megjelenítését tervezték, de végül az ötletet elvetették. 1956 végétől 1959-ig legalább 35 ezer ember ellen indult rendőrségi-ügyészségi vizsgálat politikai „bűncselekmények” gyanújával. 26 ezren kerültek bíróság elé, s a jogerősen elítéltek száma körülbelül 22 ezer. Túlnyomó többségüket a forradalomban, illetve az azt követő ellenállásban való részvétel miatt ítélték el, kisebb hányadukat tiltott határátlépés kísérletéért. Körülbelül 13 ezer ember került hosszabb-rövidebb időre az újra felállított intemálótáborokba. Összességében az elnyomás bizonyosan több mint százezer embert, családtagokkal együtt még ennél is többet érintett. 1956 A legrészletesebb táblázatot lásd Hidas, Peter: Arrival and Reception: Hungarian Refugees, 1956— 1957. In Adam, Ch.-Egervari, T.—Laczko, L.-Young, J. (eds.): The 1956 Hungarian Revolution: Hungarian and Canadian Perspectives. Ottawa, 2010, University of Ottawa Press, /International Canadian Studies Series/, 233. o. A Columbia University Research Project on Hungary-ről lásd Mink András tanulmányát, http://w3.osaarchivum.org/digitalarchive/blinken/curph.pdf, a gyűjtemény kezdőlapja az interjúkkal http://w3.osaarchivum.org/digitalarchiveAlinken/index.html, utolsó letöltés 2016. dec. 8.
