Wencz Balázs (szerk.): Évkönyv 2016-2017 - MNL Komárom-Esztergom Megyei Levéltára Évkönyvei 24. (Esztergom, 2017)
Horváth Attila: Az Almásfüzítői Timföldgyár 1956-ban, a Timföldgyári Munkástanács tevékenysége
AZ ALMÁSFÜZITŐI TIMFÖLDGYÁR 1956-BAN 69 kitöréssel fenyegető konfliktusokat józanabb magatartású jelenlévők közbeavatkozásával szerencsére vérontás nélkül sikerült megoldani. Az MDP gyári alapszervezetének egyik, kokárda viselését elutasító vb. tagja azért került életveszélyes helyzetbe, mert elhíresztelték róla, hogy sárba tiporta a nemzeti színeket. Az érintett a bíróság előtt idézte fel megmenekülésének történetét. Október 27-én az üzemi vendéglőben körülbelül 8 fős, felháborodott csoport fogta közre, szidalmazták, a kialakult lincs- hangulatban egy disznóölő kés is előkerült, az agresszíven fellépő társaság egyik tagja akasztást javasolt, mások fel akarták feszíteni „mint a Krisztust”, szorult helyzetéből békés szemtanúk mentették ki, akik épségben hazakísérték, így nekik köszönhetően semmi bántódása nem történt.118 A kedélyek lecsillapításában a gyár gondnokának is része volt, akit Molnár Aladár korábban azzal bízott meg, hogy az esetleges rendbontások megakadályozása végett felügyelje a vendéglátóhelyeket, köztereket.119 A népszerűtlen dolgozók jelenléte a gyárüzem területén potenciális konfliktusforrást jelentett, október 30-án a munkástanács vezetősége többek között ezért egyezett bele munkahelyükről történő ideiglenes eltávolításukba.120 A november 4-ét követő időszakban a munkástanácsok legfőbb politikai eszköze a sztrájk volt, amellyel a Kádár-kormányra próbáltak nyomást gyakorolni. Az Almásfüzitői Timföldgyár a nyersanyaghiány miatt azonban egyébként is fokozatos leállásra kényszerült. Az első ideiglenes munkástanácsülésen döntöttek az ipari termelés 50%-os csökkentéséről, bár november 2-án határozatban csatlakoztak a Dunántúli Nemzeti Tanács és a budapesti üzemek teljes munkafelvételt szorgalmazó felhívásához, másnap a 20 napra elegendő szűkös szénkészletre hivatkozva további termeléscsökkentés mellett döntöttek, ugyanakkor a dolgozókat arra kérték, karbantartási munkák végzésére munkahelyükön továbbra is teljes létszámban jelenjenek meg, hogy a szénellátás javulásával az üzemi termelés zökkenőmentesen beindulhasson.121 A november 16-án hozott munkástanácsi döntés értelmében, összhangban a budapesti üzemek és a bányavállalatok által végrehajtott sztrájkintézkedésekkel, a munkásoknak továbbra is be kellett járniuk a timföldgyárba, hogy a szükséges karbantartási munkákat elvégezzék és biztosítsák a nagykolóniai lakótelep fűtését és villany- világítását.122 * Zsigmond György „formális sztrájk éként írta le ezt az állapotot, mivel „... az üzem szénhiány miatt úgyis állt, dolgozni nem is lehetett volna. Azokat a 118 Uo. 388. o. I IQ Uo. 407. o. 120 Uo. 403., 428., 430. o. 1-1 MNL KEML XXV.4.C. B.551/1957. Almásfüzitői Timfoldgyár Ideiglenes Munkástanácsának 1956. október 30-i, november 2-i és 3-i üléseinek jegyzőkönyvei. 574-575., 570., 568-569. o. 1 " MNL KEML XXV.4.C. B.551/1957. Almásfüzitői Timföldgyár Ideiglenes Munkástanácsának 1956. november 16-i jegyzőkönyve. 564—565. o.
