Wencz Balázs (szerk.): Évkönyv 2016-2017 - MNL Komárom-Esztergom Megyei Levéltára Évkönyvei 24. (Esztergom, 2017)
Horváth Attila: Az Almásfüzítői Timföldgyár 1956-ban, a Timföldgyári Munkástanács tevékenysége
64 HORVATH ATTILA mácsolását a felsőbb hatalmi szervek felé. A munkástanács vezetősége ugyanakkor kellő tekintéllyel rendelkezett ahhoz, hogy a közrend biztosítása érdekében mérséklő hatást89 gyakoroljon a népi igazságtételi törekvésekre, ennek köszönhetően Almásfüzitőn a régi rendszer kiszolgálóit nem érték súlyos atrocitások valamint a közbiztonságot is sikerült fenntartani. Az ideiglenes munkástanács október 27-i első ülésén a legradikálisabb követelésekkel az ipari alkalmazottak delegáltjai közül álltak elő. A feltárás üzemegységet képviselő Szajkó Kálmán művezető a szovjet csapatok azonnali kivonásának elérése érdekében az almásfüzitői lakótelepet ellátó vízmű és erőmű kivételével a gyár termelésének teljes leállítását követelte, a munkástanács azonban Zákány Zoltán főmérnök érveinek hatására - a teljes leállás a gyár berendezéseiben jelentős kárt okozott volna - a szovjet csapatok beavatkozása elleni tiltakozásul a termelési kapacitást csak 50%-al csökkentette. Önként jelentkezőkből 8 tagú küldöttséget90 választottak, akiknek Nagy Imre miniszterelnökhöz kellett továbbítaniuk a vállalat dolgozóinak követeléseit. Ezen kívül elhatározták a személyzeti osztályon lévő káderlapok kiosztását, ami október 30-áig meg is történt. A gyűlölt Rákosi-diktatúrát szimbolizáló pártirodát, személyzeti osztályt és tűk. irodát október 30-án további intézkedésig bezáratták. Az ideiglenes munkástanács első ülésén Pejó András és a kikeverő gyáregység küldöttei Klementisz Sándor gyárvezető és Kollok Péter alapszervezeti párttitkár azonnali leváltását követelték. Utóbbi pártfunkcionárius már október 27-én bejelentette lemondását függetlenített MDP-titkári pozíciójáról.91 Klementisz Sándor ügyében a döntést néhány hétre elhalasztották, mivel az igazgató a munkástanács kifejezett óhajára nyilatkozatban állt ki Nagy Imre kormánya mellett. Miután a 25/1956. sz. tvr. széleskörű jogosultságokkal ruházta fel a munkás- tanácsokat, a november 23-án tartott ülésen a tanácstagok az egyes üzemrészek dolgozóitól kapott felhatalmazás alapján egyhangú szavazással vonták meg tőle Molnár Aladár szerint „ A munkástanács volt az, aki a lövöldözést, verekedést és általában az erőszakos cselekményeket megakadályozta. ” MNL KEML XXV.4.C. B.551/1957. Esztergomi Megyei Bíróságon tartott elsőfokú bírósági tárgyalás jegyzőkönyve. (1958. 01.06.), 378. o. A küldöttség október 28-án járt Budapesten, de az üzemrészek követeléseit nem sikerült átadniuk Nagy Imrének. A munkások elsősorban a szovjet csapatok kivonását követelték, aminek nem teljesítése esetén teljes munkabeszüntetést helyeztek kilátásba. Küldöttség forrásokból beazonosítható tagjai: Simonyi Antal, Pejó András, Ulrich István (előkészítő üzemrész), Háklár Imre (kalcináló), Horváth János lakatos. MNL KEML XXV.4.C. B.551/1957. Almásfüzitői Ideiglenes Munkástanács 1956. október 27-i alakuló ülésén készített ceruzával irt feljegyzés. 499-500. o., Esztergomi Megyei Bíróságon tartott elsőfokú bírósági tárgyalás jegyzőkönyve. 403., 414., 424. o. MNL KEML XXV.4.C. B.551/1957. Almásfüzitői Timföldgyár Ideiglenes Munkástanácsának 1956. október 27-i alakuló ülésén készített ceruzával írt feljegyzés. 499-500. o., Almásfüzitői Timföldgyár Ideiglenes Munkástanácsának október 30-i üléséről készített jegyzőkönyv. 574—575. o.
