Wencz Balázs (szerk.): Évkönyv 2016-2017 - MNL Komárom-Esztergom Megyei Levéltára Évkönyvei 24. (Esztergom, 2017)
Horváth Attila: Az Almásfüzítői Timföldgyár 1956-ban, a Timföldgyári Munkástanács tevékenysége
AZ ALMÁSFÜZITŐI TIMFÖLDGYÁR 1956-BAN 59 építőipari és timföldgyári dolgozó szállt fel. A Kossuth nótát éneklő és jelszavakat, rigmusokat kiabáló (,, Ez a haza magyar haza, minden ruszki menjen haza, 11 év untig elég minden ruszki hazafelé. ”62) csapat először Dunaalmáson és Neszmélyen utazott át, majd a neszmélyi téglagyárnál visszafordultak Almásfüzitő felé, ahol a nagykolónián tovább folytatták a demonstrációt, itt érte őket a komáromi szovjet emlékmű ledöntésének a híre. Miután Komáromban is körülnéztek, több munkás követelésére Tata felé vették az irányt, kora délután a tatai haranglábhoz63 érkezve látták, hogy az ottani szovjet katonai emlékmű még érintetlen, mivel kötelet nem hoztak magukkal, úgy határoztak, hogy az emlékmű ledöntése helyett csak a vörös csillagot távolítják el, a gyülekező helybéliek szeme láttára és biztatására néhány dolgozónak sikerült felmásznia az emlékműre és kalapács segítségével leverniük azt.64 A művelet elvégzése közben mindnyájan elénekelték a Himnuszt. A periratok tanúsága szerint hazafelé indulva a Cifra-malom előtt egy motorostól megtudták, hogy a vár előtt is található egy szovjet emlékmű, erre többen leugráltak a kocsiról és elindultak a vár felé, az Öreg-tó partján álló emlékművet helybéliek közreműködésével bedöntötték a tóba.65 Ugyanakkor érdemes megemlíteni, hogy Beró Mihály (1956-ban ipari tanuló) 2016-os visszaemlékezésében az állítja, hogy a tóparti emlékművet Borbély József nevű barátjával közösen ők döntötték le, nem említve almásfüzitőiek esetleges részvételét az akcióban (Lásd „Itt élned, halnod kell” Források a tatai 1956- os eseményekhez. Szerk. Schmidtmayer Richárd. Tata, 2016. 18. o). A spontán népünnepélybe torkolló jelképrombolás, jelszóskandálás, zászlólen- getés és kokárdaosztogatás közösen átélt szabadságélménye a csoportban cselekvő gyári dolgozókat, kollektívákat önnön hatalmuk tudatára ébresztette. Az önszerveződés első megnyilvánulásaként megfogalmazták és nyilvánosságra hozták követeléseiket. A petíciókat az egyes szervezeti egységek, üzemrészek közösségei különítő. 70. o. Tata tóvárosi településrészének központjában, az Országgyűlés téren, nem messze a kapucinus templomtól, láthatjuk Tata egyik jellegzetes műemlékét, az Óratornyot (Harangláb). A nyolcszögletűre sarkított zömök építményt Fellner Jakab tervezte. Az építmény alsó része téglából, felső része fából készült. Ezt a felső részt Tata ismert ácsmestere - Fellner munkatársa - Éder József építette 1763-ban. Jellegzetessége, hogy az Óratorony faszerkezetének összeállítását az ácsmesterségben ismert „lapolásokkal”, faszegekkel végezték. A torony belsejében talált falazott fülkét a néphagyomány szerint városi fogdának használták. Az első világháborúig a haranglábban elhelyezett harangokkal harangoztak temetéskor. Ugyanis a 18. század végén és a 19. század elején a későbbi honvéd laktanya helyén volt a temető. A háború alatt a harangokat leszerelték és beöntötték. A négy fiók- tetőbe órákat helyeztek el. Az emlékművet még a délutáni órákban, nem sokkal a fentebb ismertetett jelképrombolás után tatai tüntetők ledöntötték. MNL KEML XXV.4.C. B.215/1958. 1-797. o. MNL KEML XXV.4.C. B.424/1957. 9-30., 44-45., 68-71., 77-78., 104-109., 114-117. o.; MNL KEML XXV.4.C. B.215/1958. 153-156., 180-182. o.
