Wencz Balázs (szerk.): Évkönyv 2016-2017 - MNL Komárom-Esztergom Megyei Levéltára Évkönyvei 24. (Esztergom, 2017)
Soós Viktor Attila: A Katolikus Egyház 1956-ban, különös tekintettel Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek szerepére
356 SOÓS VIKTOR ATTILA március 24-én kiadott 1957. évi 22. törvényerejű rendelet adta, amely a főkegyúri jogra hivatkozva visszamenő hatállyal széles körű engedélyezési kötelezettséget írt elő minden felekezet számára az egyházi állások betöltéséhez. Az újrainduló, minden szinten folyó személyi küzdelemnek a katolikus egyházi szimbóluma Badalik Bertalan 1957. augusztus 15-i házi őrizetbe helyezése lett. A katolikus egyház megosztására tett kísérlet volt a békemozgalom újjáalakítása is. A katolikus reakció megszemélyesítője, a fennálló rend, a munkás-paraszt hatalom ellenpólusa Mindszenty József bíboros lett. Életútjának, megnyilatkozásainak a meghamisításával, szelektív idézésével egyházát a hatalom a reakciós, ellenforradalmi és fasiszta jelzőkkel kívánta megbélyegezni. A Szentszék 1958. február 2-án három országgyűlési képviselő papot - Beresz- tóczy Miklóst, Horváth Richárdot és Máté Jánost - kiközösített. 1958. szeptember 4-én Schwarz-Eggenhofer Artúr általános helynök átvette az Esztergomi Főegyházmegye kormányzását Endrey Mihály speciális delegátustól, akit a hatóságok eltávolitottak tisztségéből és lemondásra bírtak. XXIII. János pápaságával kezdődően megváltozott a kommunista országokkal szembeni vatikáni politika. A frontális szembenállás helyett az együttműködés lehetősége került előtérbe. Ennek az ún. keleti politikának a kísérleti terepe éppen Magyarország lett. A majdnem százfős hallgatói létszámú Központi Papnevelő Intézetből 1959 márciusában a papi békemozgalommal szembeni ellenséges viselkedésük miatt a kormány kívánságára kizártak 14 növendéket, akikkel a növendékek többsége szolidaritást vállal. Az 1960/61-es tanévre mindössze 17 hallgatója marad a Hit- tudományi Akadémiának. Az egyházak elleni akciókban az MSZMP Központi Bizottság Politikai Bizottsága 1960. június 21-i ülése nyitott újabb fejezetet. Ekkor a pártvezetés a „belső ellenséges erők” helyzetéről és tevékenységéről tanácskozott. Az ülésen részt vett a Belügyminisztérium illetékes osztályvezetőjeként Hollós Ervin is, aki az 1956-os megtorlások első hullámainak lezárulása után az egyházak felé irányította a titkosszolgálatok figyelmét: „Az illegális klerikális szervezetek a legnagyobbak. A többi szét van esve. [...] A klerikális szervezkedéseknél nagy nehézség, hogy rengeteg fiatalt vonnak be. Azt látjuk, hogy szinte versenyjutás van közöttük, hogy ki tud több fiatalt bevonni. Ez nekünk azért is jelent nehézséget, hogy sokkal tovább kell dolgoznunk, hogy megtaláljuk a vezető centrumokat. De ha csak ezeket a fiatalokból álló centrumokat számoljuk fel, nem találjuk meg az eszmei vezetőket, akik az egészet szervezik. ” A Politikai Bizottság által elfogadott határozat átfogó utasításokat adott a politikai rendőrség számára. Legfontosabb feladatként az „illegális hierarchia”, a rendi élet és a külföldi kapcsolatok felfedését, dokumentálását határozták meg. Leszögezték, hogy realizálást (nyílt intézkedéseket) csak alapos előkészületek után lehet
