Wencz Balázs (szerk.): Évkönyv 2016-2017 - MNL Komárom-Esztergom Megyei Levéltára Évkönyvei 24. (Esztergom, 2017)
Soós Viktor Attila: A Katolikus Egyház 1956-ban, különös tekintettel Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek szerepére
A KATOLIKUS EGYHÁZ 1956-BAN 345 mindennapi dolgokat kellett elszenvednie részükről. Nem véletlen az sem, hogy az Emlékiratok publikálása egyik fontos kérdése lett annak a tárgyalássorozatnak is, amely Mindszenty bíborosnak az Amerikai Egyesült Államok követségéről történő megnyugtató távozásának körülményeit igyekezett rendezni. Ez a tárgyalássorozat 1971-re jutott olyan pontra, hogy Mindszenty beleegyezett, hogy az ő aktív részvétele nélkül tárgyaló magyar-vatikáni-amerikai politikusok és diplomaták egyezségre jussanak távozásával kapcsolatban. 1971 nyarán a magyar és a vatikáni tárgyalófél négy tételt fogalmazott meg Mindszenty távozásával kapcsolatban, amiből az utolsó ez volt: „Emlékiratait Emi- nenciád tartsa titokban, azokat ne publikálja, és intézkedjék, hogy halála esetén a Szentszék birtokába jussanak, amely alkalmas időben gondoskodni fog kiadásukról. ”'8 A bíboros nem tett ígéretet arra, hogy nem publikálja emlékiratait. Az motiválta az idős főpapot, hogy emlékiratai megjelenhessenek, hiszen tudta, hogy ha Magyar- országon marad, itt semmi esélye nincs arra, hogy a kézirat nyomdába kerüljön, de tisztában volt azzal is, hogy ha marad, és esetleg meghal, akkor semmi garancia nincs arra, hogy írásai napvilágra kerülnek, vagy csak olyan szemelvényezések árán, amiket ő maga nem szeretett volna. Ezért is tett le a főpap arról, hogy megjelentesse az Egy különös sorsú nemzet című írását, hanem annak részét képező Emlékirataim tartalmára koncentrált. De az írás befejezésére már nem Budapesten került sor, hiszen 1971. szeptember 28-án - miután a Vatikán és a Magyar Népköztársaság vezetői megállapodtak - Mindszenty elhagyta a budapesti Amerikai Egyesült Államok nagykövetségét és Rómába ment, ahol VE Pál pápa fogadta. Egy hónapos római tartózkodást követően a mindenkori esztergomi érsek fennhatósága alá tartozó bécsi Pázmáneumban telepedett le. Itt folytatta Emlékirataim című munkájának írását, ennek befejezésében, különösen a gépelésben, javításban szerzetesnővérek segítették. A Szociális Testvérek Társaságának tagja Palágyi Andrea - Slachta Margit közvetítésével - került a Pázmáneumba, ő volt az egyik szerzetesnővér, aki segítette Mindszenty bíboros munkáját, gépelte a kéziratokat. Munkatársa volt az Isteni Megváltó Leányai rend korábbi provinciálisa Galavits Geraldine nővér. Mindszenty körül tevékenykedett Harangozó Ferenc, Ikvay László, Vecsey József és Mészáros Tibor. Az Emlékirataim szerkesztésére létrehoztak egy háromfős szerkesztőbizottságot, ami a bíboros felügyelete alatt működött, tagjai Bíró Béla, Bogyay Tamás és Vecsey József voltak. Mindszenty számára az 1974-es esztendő hozta meg, hogy a nagyon régóta vágyott álma teljesülhetett, sor került az Emlékirataim kiadására. 18 Mészáros István: Mindszenty bíboros... 69. o.
