Wencz Balázs (szerk.): Évkönyv 2016-2017 - MNL Komárom-Esztergom Megyei Levéltára Évkönyvei 24. (Esztergom, 2017)
Kántor Klára: A nixbrodi szállítmány. Esztergom-Kertváros betelepítésének kezdetei
A N1XBRODI SZÁLLÍTMÁNY 251 vagy vállalkozóval, vagy a közpénztár finanszírozásával képzeli el megoldani. Előbbi esetben magát ajánlja. A mocsár jelenleg is létezik. (3. melléklet) Pékmalom A kesztölci út mentén, a marhaitató, valamint a halastó mellett épített szárazmalom, mely Heischmann Bertalan pék tulajdona volt. Első adatunk létezésére 1736-ból származik, amikor a heves esőzés miatt leomlott az egyik fala. 1739-ben már a pék örökösei működtették. A városi tanács a nagy pestisjárvány idején - a Duna apadása esetére - a dunai malmokat leállíttatta, és csak két szárazmalomnak engedélyezte az őrlést, az egyik a Pékmalom volt. 1791-ben leeresztik a Pékmalomnál lévő tavat, mert nagyon „elhinározódott s egy tehény beleveszett”. A lecsapolást követően kitisztították, s addig a marhacsordát a Duna mellett legeltették. Elelynévként a közelmúltig használatban volt. Strázsa-hegy Esztergom város tulajdona, kőbányájában mészkövet fejtettek, mely eladásra és saját használatra egyaránt szolgált. Szentléleki-patak lásd az Öreg-tó alatt Walch-malom A Dorogi-patakon, a kőhíd közelében 1794-ben létesített kétkerekű malom első tulajdonosáról, Walch Mátyásról elnevezett malom. Walch Mátyás molnármester a csehországi Szlabas helységből származott Magyarországra, előbb Sárisápon, az Öreg-árkon volt malma, majd Esztergom várostól engedélyt szerezve és a várossal szerződést kötve építette fel malmát és házát a patak mellett. A szerződés szerint a város 20 évre adott neki 6 hold földet, évi 20 forint bérleti díj fejében, saját hasznára vehet 50 akó bort, de árulnia nem volt szabad. Bérelhet további földeket, marháit a városi pásztor keze alá köteles engedni, az őrlésre jövők állatait fel kell jegyeznie és a fűbért ki kell fizettetnie velük. A bérlet letelte után vagy megváltja a város az épületeket, vagy meghosszabbítják a szerződést. 1804. január 27-én tette le a polgáresküt. 1810-ben megvásárolta néhai Gajzler János szolgabíró esztergomi házát a Buda utca és a Barátok utcája sarkán (jelenleg a ferencesek telkéhez tartozik a telek). Walch Mátyásnak három feleségétől öt gyermeke született. A malom a család tulajdonában maradt még a következő generáció alatt is, de az 1830-as évektől kevés hasznot hajtott, részben a száraz időszakok miatt, részben a rosszul megépített malomárok miatt évente csak néhány hetet üzemelt. Ifjabb Walch Mátyás többször kérvényezte a városnál, hogy átépíthesse, illetve, hogy áthelyezhesse a malmot a patakon, de mivel terve a patak dorogi szakaszát érintett volna, a város nem adhatott rá engedélyt. A Walch család ekkor már inkább a földekből és a szőlőkből élt. Ifjabb Walch 48 évesen, 1843-ban halt meg, feleségétől, Szloboda Katalintól két gyermeke, Mátyás és Anna születtek, Mátyást az öröksége részeként nővére és annak férje, Atsai Antal mesterségre adta, ők maguk pedig a malmot és a házat magukhoz váltották. A malmot 1847-ben az Esztergomi Kalló Társaság vette meg. (4. melléklet)
