Wencz Balázs (szerk.): Évkönyv 2016-2017 - MNL Komárom-Esztergom Megyei Levéltára Évkönyvei 24. (Esztergom, 2017)
Kántor Klára: A nixbrodi szállítmány. Esztergom-Kertváros betelepítésének kezdetei
238 KANTOR KLARA A jobbágyi kötöttségeket idéző beadványának nem lett semmiféle visszhangja, pedig a következő tanácsülésen felolvasták.107 Nem volt mit tenni, Nixbrod megszállítása ismét kudarcba fulladt, s a városi tanács a következő években - most már saját tulajdonaként - ahogy korábban, továbbra is bérbe adta az ottani földeket. A következő közel két évtizedben a nixbrodi földeket a környező falvak szegény jobbágyai bérelték egy-három-hat évre. Horváth Imre városi pénztárnok 1845-ben arra figyelmeztette a tanácsot, hogy ezek a bérlők évek óta nem fizettek bérleti díjat, pedig a nixbrodi vetésekre kirendelt csőszök utasítása úgy szólt, hogy - fizetésük elvesztése terhe mellett - addig ne engedjék elvinni a termést, míg a bérlő fel nem mutatja a kék cédulát, amely azt jelenti, hogy rendezte tartozását. Kiderült azonban, hogy adósságaikat behajtani lehetetlen, mivel többnyire be sem vetették a földeket, vagy a falujukba kiküldött csősz olyan szegénységet tapasztalt, hogy az „árendát bé nem szedhette”. A kimutatás szerint a csolnoki, tokodi, dorogi és táti 29 jobbágy-bérlő ekkor 202 forint bérleti díjjal tartozott.108 109 A nixbrodi térség tervezett benépesítésének sorozatos kudarcaiba belefáradt városi tanács 1829-ben nagy elhatározásra jutott. Döntése értelmében ki kell eszközölni a terület telepítési kötelezettség alóli felmentését és inkább a város végében lévő dűlők parcellázásával „civitatem in uno corpore ampliare”, azaz a város egy testben való további terjeszkedésének támogatását próbálja elnyerni. A tanács november 23-án kelt felterjesztésére a Kamara 1830 januárjában válaszolva arra próbált magyarázatot kapni, hogy miért előnyösebb a terjeszkedésnek ez a módja. Az alábbi kérdéseket tette fel: • a város végében kimért telkek vajon nem a közlegelő csorbításával járnak-e? • az eddig eladott házhelyekért mennyi pénz folyt be? • szabályosan történtek-e az árverések? • ki engedélyezte azoknak a telkeknek az eladását? A városi tanács külön bizottságot delegált az „egy testben ” történt telepítésekre vonatkozó adatok felkutatására és összefoglalására. A január 29-én elkészült jelentés az alábbi válaszokat adta a Kamara kérdéseire. A kutatás eredményeként kiderült, hogy a város 1803 és 1829 között több ízben, különböző céllal kívánt pénzhez jutni, s ennek érdekében a budai kapun túl, a dorogi és táti utak, valamint a szérűskertek és a táti út közti területet többszöri parcellázás és a Kamara jóváhagyása mellett szabályos árverésen eladogatta, majd a befolyt öszMNL KEML IV.lOOl.g. 1820. F. 2. No. 17. (október 24.). 108 MNL KEML IV.lOOl.g. 1845. F. I. No. 40. 109 MNL KEML IV.lOOl.g. 1830. F. 1. No. 45.
