Wencz Balázs (szerk.): Évkönyv 2016-2017 - MNL Komárom-Esztergom Megyei Levéltára Évkönyvei 24. (Esztergom, 2017)
Iván László: "A víz... kiöntéssel fenyeget, ha még néhány lábat árad" - Az 1876. évi esztergomi árvíz
1 134 IVÁN LÁSZLÓ Március 25., délelőtt: „A’víz állás 14 láb 9 hüvelk — apadás 5 hüvelk. ” Március 27., délelőtt: ,,A’víz állása 14 láb 2 hüvelken — szombat délelőttől óta 7 hüvelk apadás. " Március 27., délelőtt: „A ’ víz állása 14 láb 2 hüvelk - az ország úti az ár víz által elrontott és felsőbbileg is megvisgált hidak hijjánya miatt megszakadt közlekedésnek sürgős helyreállításához országos segélyt kérek. ” II. Az árvíz napjai Esztergomban, február 23-26.'' „(E.) A mitől féltünk, beteljesedett: a különben áldást hozó és adó Duna, hazánk életere, nálunk is kihágott medréből, s oly látványt nyújtott, melytől lehetetlen el nem borzadnia és szomorodnia a még teljesen érzéketlenné nem vált szívnek. A tetemes havazás, hirtelen beállott túllangyos, majd esősre változott idő a Dunát s annak mellékvizeit túltelültekké tette; a fölemelt szilárd jégtalaj hatalmas táblákra roppant s a megtörött jég zajlása előbb indúlt meg fölülről, mintsem az alsó vidékek jege eltakarodott. A mi jegünket a fölülről érkezett nyomás f. hó 23-án éjfél után 2 és 2/4 órakor lökte meg oly erővel, hogy ez sánezokat és tornyokat vetett ki a partokra, s így mintegy önmaga terhétől könnyebbülten lefelé kezdett haladni. A jég megindultát jelzett mozsarak riasztó dördülése a lakosok nagy részét talpra verte; kiki a nagy Dunához sietett, részben örömmel telve, hogy a fenyegetőleg emelkedett víz ek- képen lefolyást nyer. Száz meg száz lámpa világa termett a Duna mellett s jó esett hallani a surlódó jég lassú moraját, s a városba visszatérők megnyugvást jelentő, sőt örvendő nyilatkozatait. De a nálunk megindult jég alább akadályra lelt, s a hegyek között önmaga előtt torlaszokat emelt, minek következménye lön a folytonosan emelkedő vízállás, mely reggel már a szigetet s csakhamar a város alantabb fekvő részeit özönnel borította. 24-én volt legrohamosabb ez áradás, mikor is 21 lábra és 4 hüvelyknyire emelkedett s ettől fogva e magasságon teljes huszonnégy óráig makacsúl tartotta magát. 25-én délután 4 és 2/4 órakor beállott végre az apadás, úgy hogy esti 7 órakor már 20 lábra szállott le a víz, s azóta, bár lassan, de egyre alább és alább ereszkedik s az ellenségesen elfoglalva tartott területek több és több részét szabadon hagyja, de nem a rombolás jelei nélkül, maga után. A romboló elem legtöbb kárt a Tabánban és a Kereszt-utczai házakban okozott; hiteles értesülésünk szerint 10-12 ház omlott össze. A bekövetkezhető vész napjaira az árvízbizottság jó korán, már 20-án figyelmeztette a lakosságot kellő hirdetés által, különösen intve azt, hogy ingóságainak, barmainak, a takarmánynak és életének biztosításáról gondoskodjék. Azonban sokan nem hitték, hogy a veszély ily magas fokra érjen s csak akkor kezdettek dolgaikról gondoskodni, midőn az ellenséges elem telesen körülvette őket; de az ember190 Egy szemtanú leírása az árvízről. Olvasói levél, megjelent: Esztergom 1876/9. sz., febmár 27.
