Várospolitika és közigazgatás - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 21. (Esztergom, 2011)
VÁROSPOLITIKA ÉS KÖZIGAZGATÁS - Tóth Krisztina: Esztergom város hivatalviselői 1683–1711
TÓTH KRISZTINA törökök visszafoglaló hadjáratot indítottak, ez további pusztulást hozott a városra. A francia Lassay Armand de Madaillan márki a Garam menti táborból 1685. június 20-án így írt: „Esztergom [...] egyike a legszörnyűbb helyeknek, amelyet itt láttam, teljesen fel van perzselve, alig maradt belőle vagy két ház. Valaha erős kis város volt, s nem tartozott az érsekek fennhatósága alá. ”lx A romok között megbúvó lakosságnak és az itt állomásozó katonaságnak még a pusztító éhséggel is meg kellett küzdenie. 1684 telén háromezren haltak éhen a katonák közül, a megmaradók lóhússal, fakéreggel, gyökerekkel, sőt néha elhunyt társaik húsával csillapították éhségüket.18 19 1686-ban az átutazó Tatai János megörökítette, hogy a lakosság kutyákat és macskákat evett, ő és társa a katonaság élelmezési biztosától még alsóruhájuk áruba bocsájtása után sem tudtak gabonát szerezni.20 Ilyen körülmények között az újjáépítésre gondolni sem lehetett. A győztes Habsburg-hatalom is tanácstalan volt egyelőre. Mivel Esztergom és Érsekújvár került vissza elsőként a törökök által elfoglalt területek közül, újjászervezésük és „hasznosításuk” egy ideig megoldandó probléma volt, bár az egy percig sem volt kétséges, hogy a visszafoglalt területek Habsburg-kézbe, azaz kamarai igazgatás alá kerülnek. Az esztergomi káptalan így hiába nyújtotta be oklevelekkel alátámasztott igényét a városi jövedelmekre vonatkozóan, azt egyelőre elutasították.21 Az udvari kamara 1685. október 3-án mutatta be tervezetét Esztergom és Érsekújvár igazgatására vonatkozóan. Eszerint a már korábban felállított harmincadhivatal szedte be a városi haszonvételeket (bormérés, mészárszék, vámok stb.). A török só kereskedelmét megtiltották, helyette magyar vagy osztrák só vásárlására kötelezték a lakosságot, a letelepedőknek adókedvezményeket adtak.22 A királyi város feletti felügyeletet a Kamara úgy biztosította, hogy a Vízivárosban működő harmincad- hivatal vezetője lett a város bírája. így az 1689 óta harmincadosként szolgáló Svár János az 1690-es években esztergomi bíró lett.23 Valószínűleg ő volt a város török utáni első bírája, de kétségtelenül ő volt az első, aki megbeszélte a polgárokkal a közös gazdasági ügyeket.24 Az ő bírósága alatt többen letelepedhettek Esztergom18 Csorba: i. m. 195. o. 19 Uo. 194. o. 20 Mokos Gyula: Tatai János önéletírása 1669-1725. Történelmi Tár. 1903. 145. o. 21 Hegedűs: i. m. 185. o. 22 Uo. 185-191. o. 23 Svár hivatal viselésének kezdetét különbözőképpen határozza meg a szakirodalom. Fallenbüchl 1689-et ír. Fallenbüchl Zoltán: Állami (királyi és császári) tisztségviselők a 17. századi Magyarországon. Adattár. Budapest, 2002, 283. o.; Heckenast 1687-et említ. Heckenast Gusztáv: Ki kicsoda a Rákóczi szabadságharcban? Életrajzi adattár. Budapest, 2005, /História könyvtár, kronológiák, adattárak 8./, 377. o.; Oross András jelen kötetben közölt tanulmányában 1688 a hivatalkezdés dátuma. 24 MOL, E (Magyar Kincstári Levéltár) 282. nr. 115. 76
