Várospolitika és közigazgatás - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 21. (Esztergom, 2011)
VÁROSPOLITIKA ÉS KÖZIGAZGATÁS - Kenyeres István: Buda, Pest, Esztergom és Székesfehérvár szabad királyi városi címének visszaszerzése
Kenyeres István Buda, Pest, Esztergom és Székesfehérvár szabad királyi városi címének visszaszerzése Bevezetés Buda, Pest, Esztergom és Székesfehérvár a késő középkori magyar királyság meghatározó privilegizált városai voltak. Jelentőségüket fokozta, hogy az ország kellős közepén, azaz a Medium Regniben1 feküdtek, ennek köszönhették közigazgatási jelentőségüket, amely előbb-utóbb maga után vonta a városi polgárság megerősödését. Esztergom korai uralkodói rezidencia, Székesfehérvár koronázó és királyi temetkezési hely, országgyűlések székhelye, Buda pedig a késő középkori főváros volt. Buda és Pest a héttagú tárnoki városok elit tagjai voltak, Buda ezen belül is az első helyet töltötte be. Székesfehérvár, a koronázó város a legrégibb városi jogcsalád, a fehérvári jog alapján állt, és Esztergommal, illetve Lőcsével együtt alkották a személynöki városok szűk elitjét. Mind a négy városnak, különösen Budának, majd Pestnek és részben Fehérvárnak is jelentős kereskedelmi, gazdasági szerepe volt. Esztergom az Árpád-kori meghatározó szerepéből sokat veszített a tatárjárás pusztításával, majd Buda királyi rezidenciává válásával, de mint az ország egyházi központja továbbra is meghatározó szerepet játszott. Ez a város volt a legösszetettebb képletü, lényegében három, fallal körülvett egységből állt: a szabad királyi városból, az érsek által tulajdonolt Vízivárosból és a várból. Ehhez a három maghoz minden irányból több, különböző (érseki, főkáptalani és világi) tulajdonosok által birtokolt, több mint egy tucatnyi település csatlakozott. Buda a 14. századtól az ország fővárosának számított, a 15. század elejétől pedig állandó jelleggel ide települt az udvartartás. Buda földrajzi elhelyezkedése és rezidencia-mivolta okán egyre meghatározóbb szerepet játszott, olyannyira, hogy Mohács előtt már kétségkívül a legfontosabb gazdasági, kereskedelmi központnak számított. Testvérvárosa, Pest pedig a 15. században fejődött robbanásszerűen, amit jelez, hogy a század végére csatlakozhatott a szabad királyi városok elitjéhez, azaz nyolcadikként a hét tárnoki 1 Összefoglalóan lásd Altmann Julianna — Biczó Piroska - Búzás Gergely - Horváth István — Kovács Annamária - Siklósi Gyula — Végh András: Medium Regni. Középkori magyar királyi székhelyek. Budapest, 1996. 48
