Várospolitika és közigazgatás - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 21. (Esztergom, 2011)
ESZTERGOM SZABAD KIRÁLYI VÁROS JEGYZŐKÖNYVEINEK REGESZTÁI 1701–1710 - 1710. év
legyen. Végül Öméltósága [ti. Kukländer] is arra az álláspontra helyezkedett, hogy a telek sem Hytter úr, sem pedig a prefektus úr tulajdonát ne képezze, hanem mintegy egyensúlyi helyzetet teremtve, az legyen az övé, és a vármegye a császári katonaság részére ott szénát, szalmát és egyéb más szükséges dolgokat termeljen. Kukländer úr javaslatát a város határozottan visszautasította, s egyben kijelentette, hogy amennyiben valaki is erőszak útján akarja őket a telektől megfosztani, úgy a város azt nem hagyja, a lehetőségekhez mérten vagy tettlegesen ellenállnak, vagy jogi útra terelik az ügyet. 1710. augusztus 27. (A külső tanács ülése) 414. (11.124.) A néhai Szabó (Sabo) György hátrahagyott özvegye, Szabóné (Sabonin) Mária a Budai (Ofner) utcában a szőlőheggyel átellenben, északról Deák (Diaeakin) András felesége, délről Desnyei (Dehney) Péter szomszédságában található saját tulajdonú házát minden tartozékával, azaz a szántókkal és rétekkel együtt Fedman von Kolbn-nak, a Latur/Latue-század hadnagyának 100 forintért eladta. Az adásvétel ellen senki nem emelt kifogást. 415. (11.124—127.) A tanácsülési jegyzőkönyvbe a mai nappal bejegyezték azt a kérelmet, amelyet Esztergom szabad királyi város bírája, tanácsa és közössége az egész város egyetértésével Barak (Barackh) Gergelynek és Engler Jakabnak augusztus 25-én átadott, hogy azt nevezettek Kukländer (Kuckhlandter) Ferenc Fer- dinándnak, Esztergom (Grann) császári erőd kapitányának továbbítsák. A város a kérelemben a rácok, valamint a Kovácsin (Kobazy) található kert ügyében fordult Kukländer Öméltóságához. Elsőként a város azt sérelmezi Kukländer Öméltóságánál, hogy Öméltósága elvitatja a várostól a város intézkedési jogosultságát a rácokkal szemben, mindent megenged nekik, akik nemcsak, hogy nem rendelkeznek polgárjoggal, de azt nem is kaphatják meg, sőt a Magyar Udvari Kamara nemrég napvilágot látott parancsa alapján a városból el is kell távolítani őket. A város a kérelemben azt is felveti, miként is lenne elvárható a város polgáraitól, hogy a város és Őfelsége terheit teljesítsék, amikor egynéhány rác az utolsó falat kenyerétől is megfosztja őket, valamint előbbrevalók mint a város iparosai, akik céhekbe tömörülnek és szabadalmakkal rendelkeznek. Ezért a város előjárósága tekintélyének megőrzése miatt Öméltóságától azt kéri, hogy a rácokkal kapcsolatban a városi tanácsnak hagyja meg az intézkedés jogát. Másodjára a kérelemben a város abbéli reményét fejezi ki, hogy Öméltósága ne játssza át a prefektus úrnak erőnek erejével a város jogos tulajdonát Kovácsin, amelyből az elkövetkezendőkben esetleg messzemenő következtetést lehetne levonni. Míg a káptalan prefektusa megfelelő fórumon nem bizonyítja hitelt érdemlően, hogy a Kovácsi-telek a saját tulajdonát képezi - melyre ezen zavaros idők kevésbé alkalmasak addig a város sem adja fel a jogos tulajdonát, s nem járul ESZTERGOM SZABAD KIRÁLYI VÁROS JEGYZŐKÖNYVEINEK RECiESZTÁl 1701-1710 183
