Várospolitika és közigazgatás - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 21. (Esztergom, 2011)

ESZTERGOM SZABAD KIRÁLYI VÁROS JEGYZŐKÖNYVEINEK REGESZTÁI 1701–1710 - 1707. év

D. SZAKÁCS ANITA 1707. január 8. 66. (11.9.) A városi tanács előtt Sauschlager György és Koka (Gaga) Tamás nyilvá­nosan kibékültek. Amennyiben azonban a közeljövőben az egyik a másikat ismé­telten sértegetné, úgy a gyalázkodó fél büntetésre számíthat. A büntetésként kirótt 40 forint felét a városplébániának, felét a tanácsnak kell kiegyenlítenie. 67. (11.9.) Sauschlager György tiltakozását jelentette be Weissat Miska háza miatt, melyben ő lakik, s melyet Wagner János hátrahagyott feleségének utaltak ki. 1707. január 15. 68. (11.9.) Érdi (Érti) Mátyás tanácsos letette tanácsnoki esküjét. 69. (11.10.) Sauschlager György tiltakozását fejezte ki Weissat (Weischat) Miska háza miatt, melyben Sauschlager lakik, melyet azonban a megboldogult Stoß János bognár özvegyének utaltak ki. 70. (11.10.) A tanács a következő szabályrendeletet alkotta: amennyiben felperes az alperes ellen a városbíró személye, illetve a tanács előtt vádat emel, felperesnek a bíró pecsétjével kell alperest beidéztetnie. Ha a panaszos a vádlottat nem személyes megkeresése alapján kéretted be, akkor minden beidézendő személy után hét kraj­cárt köteles lefizetni. Azon felperesek, akik nem rendelkeznek polgárjoggal, a bíró úrnak a pecsétért három krajcárt kötelesek fizetni, míg a polgárok ez alól a fizetési kötelezettség alól mentesülnek. Hat forint büntetéspénz kilátásba helyezése mellett mindenki számára megtiltják, hogy a pecsétet az éjszaka során maguknál tartsák. Azon esetben, ha a beidézett személy a megadott határidőre annak ellenére nem jelenik meg, ha otthon tartózkodik, a bíró úrnak jogában áll 12 forint értékben zá­logot szednie, amennyiben azonban a kitűzött határnapon otthonától távol tartóz­kodik, úgy ettől hazatértéig eltekintenek. 1707. január 26. 71. (11.10—11.) Novák (Nobackh) István szőlőjét a káptalani ház mögött Rácz (Ráz) Márk és Bischmay Pál szomszédságában Szilcz (Sülzl) János Pál tulajdonába adják a következő kikötéssel: a szőlő termésén fele részben a tanács, fele részben Szilcz János Pál osztozik. Amennyiben a szüretre a háborús eseményekre, vagy egyéb más szerencsétlenségre való tekintettel nem kerülne sor, a termés felére a tanács akkor is minden időkben igényt tart. 1707. január 29. 72. (II.l 1.) A sörkimérés ügyében a város egyhangúlag amellett foglalt állást, hogy mindenkinek fizetnie kell a városnak, aki sört mér ki. 120

Next

/
Thumbnails
Contents