Tóth Krisztina: Esztergom szabad királyi város jegyzőkönyveinek regesztái 1742–1748 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 20. (Esztergom, 2011)
ESZTERGOM SZABAD KIRÁLYI VÁROS JEGYZŐKÖNYVEINEK REGESZTÁI - 1743. év
úr Németúj helyből meghozta, a kamarás pedig kifizette. A bádogosnak a pléh feldolgozásáért hordónként 12 forint fizetnek az anyagköltséggel együtt. 445. (XVII.234.) A kamarás a kolompárosnak a toronyra készítendő gombra fontonként 85 dénárt fizessen. 1743. augusztus 6. 446. (XVII.234.) Miklósffy Márton távollétében a tanács kétkedését fejezte ki, hogy az új torony elbírja-e a három harangot. Ezért megkérdezték a kőművest, mit gondol erről. A kőműves azt mondta, hogy nemcsak három, de még több harangot is elbírna a torony. így a két kisebb harangot máris elhelyezik a toronyban egy órával, a harmadik harangot pedig elkészíttetik. 447. (XVII.235.) Mivel a városi pénztár kiürült, ezért megbízzák a kamarást, hogy vegyen fel Heisman Bertalantól ötszáz forintot. 448. (XVII.235.) Megbízást adnak Lukácsy István kamarásnak, hogy fizessen ki 12 forintot a képfaragónak a harangokra öntött szentképekért. 1743. augusztus 9. 449. (XVII.235.) Miklósffy Márton, Frank Gábor és Hetiinger Jakab távollétében, a szószóló és két kiilsőtanács-tag jelenlétében megegyeztek Ebert Kristóffal a kereszt bearanyozásáról. A munkájáért fontonként 1 forint 50 dénárt kap, és tíz fontnál több aranyat nem használhat fel, így az egész bére az anyagköltséggel együtt 55 forint lesz. 450. (XVII.235.) Megegyeztek a lakatossal a harangok megvasalásáról. Minden vasért négy forintot kap, ha pedig hibás lesz a vasalás, a saját költségén kell megtérítenie. 1743. augusztus 21. 451. (XVII.236.) Trimmel Lénárd távollétében Faichtinger úr bemutatott egy 1735. július 11-én kelt kötelezvényt, amely szerint Engler Péter esztergomi polgár tartozik neki kétszáz forinttal. A kötelezvényt a jegyzőkönyvbe jegyezték. 452. (XV1I.236.) Felolvasták a Helytartótanács augusztus 7-én, Pozsonyban kelt levelét, amelyben tájékoztatja a várost, hogy Boyer János Szabolcs megye Polgár nevű falujában katonának adta ki magát, és igénybe vette az elszállásolást, majd
