Évkönyv 1995 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 3. (Esztergom, 1995)
Gyüszi László, ifj. - Hunyadi Imre: A tata-tóvárosi zsidóság és a polgárosodás
A válasz a felszínt jelentő liberális törvényhozás és a társadalom valódi fejlettsége közötti minőségi különbségben keresendő. A liberális törvényhozás olyan demokratikus törvényalkotó munkával igyekezett felzárkóztatni az országot a kialakuló demokratikus Európához, amely törekvéssel teljesen ellentétben állt a magyar társadalomszervezet fejlettsége. A fentebb jelzett összefüggések azért érdekesek szemrxmtunkból, mert Tata-Tóvároson sem a galíciai zsidóság, sem az elszegényedett kisbirtokosság, sem az idegennel bizalmatlan parasztság nem játszott meghatározott szerepet. A tatai zsidóság régen helyben lakó, asszimilálódó csoport volt, mely megtalálta helyét a helyi társadalomban. Az antiszemita hullám hamar elvonult, mivel nem helyben kialakult jelenség volt, nem hagyott mély nyomokat a helyi társadalomba. Folytatódott, illetve meg nem szakadt az a korszak, amelyet a tatai polgárság és a zsidóság aranykorának is nevezhetünk. A század utolsó évtizedeiben sorra alakultak a helyi zsidóság egyesületei, civil szervezetei, így 1878-ban az Izraelita Jótékony Nőegylet, 1882-ben a Krajcár Egylet, majd 1893-ban létrehozták az iparos önsegélyző egyletüket is. 1882-ben izraelita óvoda nyílt, mely felekezetre való tekintet nélkül fogadta a kisdedeket. A hitközség Farkasházi Fischer Dezső szavaival "felszámolta a középkori szokásokban elmaradott hitközségi állapotokat". A civü szervezetek virágzása volt ez az időszak. Az egyes felekezetek, így a zsidók is saját egyleteik mellett tevékeny részt vállaltak más, nem felekezeti szerveződések létrehozásában, működtetésében. A tatai zsidóság is tevékenyen részt vett, s tisztségeket is viselt pl. az Ipartestületben (alelnök Dukász József), a 48-as Kör és a Casino egyletekben. A tatai polgárok kölcsönösen látogatták egymás egyleteinek rendezvényeit, a Tata-Tóvárosi Híradó rendszeresen lehozta az egyes jótékonysági bálok, estek adakozóinak névsorait A gyakori felülfizetés polgári mivoltuk hangsúlyozása volt a szocializáció üyen formája, a lehetőleg minél több helyen való megjelenés és adakozás, a névsorok a polgári öntudat erősítését szolgálta. Az 1880-as évek második felétől beszélhetünk egy újabb modernizációs hullámról, amely a századforduló körüli évekig tartott. Az ekkor fellendülő nemzetközi gazdasági életbe a döntően magyar zsidókból álló vállalkozói elit a magyar gazdaságot is bekapcsolta. Partnerek voltak ehhez egyrészt a liberális magyar állam, a liberális politikai elit másrészt néhány tucat külföldről betelepült, illetve asszimüált német polgár, akik a bankok segítségével középüzemeiket gyárrá fejlesztették. Az 1895-ös ún. recepciós törvény, az izraelita vallás törvényesen bevett vallássá nyüvánítása is tovább erősítette a zsidó magyarok biztonságérzetét, az asszimüációs törekvéseket A zsidók társadalmi megbecsülését mutatta abban az időben az, hogy egymás után nyertek a királytól nemességet. Ebben az időszakban kettő tatai származású zsidó is nemességet kapott, 1892-ben Fischer Ignác majolikagyáros "tóvárosi", 1900ban Gold Zsigmond bankár "tatai" előnévvel.
