Évkönyv 1995 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 3. (Esztergom, 1995)

Gyüszi László, ifj. - Hunyadi Imre: A tata-tóvárosi zsidóság és a polgárosodás

segítenie kell, kölcsönt adott Egy 1841-ben kelt kimutatás közli, hogy ki, milyen feltételekkel támogatta az uradalmat a nehéz helyzetbea A névsorban számos uradalmi tiszt, képviselő és egyéb családok, személyek neveivel találkozunk, akik közt számos zsidó családdal is találkozunk. Az uradalom és a tatai zsidó hitközség közti idillinek mondható kapcsolatát még az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc sem zavarta meg, pedig a környező nagyobb városokban ekkor ismét elkezdődtek a zsidóüldözések. Tatán és a környező községekben a zsidókkal szemben nem történtek ellenségeskedések. Nem űzték el őket nem félemlítették meg a családokat A törvényes keretek közt még a nemzetőrségben is helyt kaptak az izraelita vallású férfiak. Az 1848. július 23-án sorra került zászlószentelésen pedig a rabbi is szólhatott a nemzetőrökhöz. 1849. július 18-án a szegedi országgyűlés kimondta a zsidók egyenjogúsítását, de ennek a későn jött törvénynek már gyakorlati jelentősége nem, csak üzenetértéke volt A megtorlás, amely az egész nemzetet sújtotta a szabadságharc leverése után, a zsidóságot talán még jobban érintette. Ebben a szabadságharcban a magyar zsidóság is vérét és vagyonát áldozta. "Ennek fejében" 1850-ben a zsidó közösség egészét mintegy 230.000 forint érték hadisarc megfizetésére kötelezte Haynau. Ezt az összeget Ferenc József egy rendelettel ugyan 100.000 forintra mérsékelte, s kikötötte, hogy a két év befizetési határidő leteltével az összegyűlt pénz egy részét zsidó iskolai és tanügyi alap létrehozására kell fordítani. Ennek az alapnak a támogatásával valósult meg 1859-ben az izraelita tanítóképző és 1877-ben az országos rabbiképző intézet illetve segélyeztek vidéki izraelita elemi iskolákat. A politikai jogok megvonása 1849 után megszüntette a zsidó közösségek még megmaradt közhatalmi jellegét. A zsidó közösségek ebben az időben váltak a szó szoros értelmében vett hitéleti egységekké, hitközségekké. 1851-ben gróf Leo Thun-Hochenstein II. József szellemében alkotta meg rendeletét mely fontos lépéseket tett a hagyományos zsidó iskolák, a chéderek szekularizálása felé. E rendelet értelmében és Ferenc József utasítása szerint - amely részben az anyagi fedezetet szolgálta - minden hitközségnek nyüvános elemi iskolát kellett felállítania. 1857-ben pedig hivatalosan is megnyílt a zsidó iskolai alap. A XIX. század közepén - a hazai közoktatás újjászervezése idején - az izraelita tanügy is nagyobb lendületet vett. Tatán ekkor öt zugiskolát oszlattak fel és egy egységes iskola felállítását határozták el. A zugiskolában működött tehetségesebb tanítókat a rendes iskolánál alkalmazták tovább. Az iskola önálló épülete 1853-ban végre elkészült 3.821 fit 52 kr költséggel. Az iskolaépítés terheinek elintézése után a csendes és eredményes működés következett A tanítás nyelve 1861-ig német 1861-1870 között német-magyar, ezután pedig magyar volt. Gyakran volt része a tatai zsidó iskolának a felettes hatóságok elismerésébea 1858-ban a kormány a tatai iskolát az izraelita tanítójelölteknek ajánlotta mint olyat, melynek "tanítói magukat hivatásuk közben kifejtett buzgalmuk, módszertani eljárásuk s az ifjúsággal való jó bánásmódjuk által különösen kitüntették." 1875-ben a tanfelügyelőség pedig hivatalos jelentésben számolt be az iskola