Évkönyv 1995 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 3. (Esztergom, 1995)

Varga László: Iskoláztatás a zsidóság körében a századfordulón

Szilágy, Kolos, Torda-Aranyos és Maros-Torda vármegyék. Ebben az övezetben az írni-olvasni tudó zsidók aránya 1880-ban az 50 %-os, 1900-ban pedig a kétharmados arány alatt maradt. Ebben az övezetben élt 1890-ben a magyarországi zsidó népesség 15 %-a. Négy kelet-erdélyi megye: Nagy- és Kis-Küküllő, Csík, valamint Udvarhely vármegyék statisztikailag mintegy átmenet képeztek a harmadik és a negyedik övezet között, amíg a kiegyezést követőn inkább a harmadikhoz lehetne sorolni őket, addig a századfordulón már egyéneimen a negyedikbe tartoztak. A negyedik övezetet a galíciai bevándorlás "peremvidékét" képező megyék alkották, konkrétan Abaúj-Toma, Borsod, Hajdú, Bihar, Alsó-Fehér, Hunyad, Szeben, Fogaras vármegyék. Ezekben a megyékben 1880-ban az írni-olvasni tudók aránya 55 % és 1900-ban pedig 70 % körül vagy a fölött volt. Itt élt ugyanakkor az 1890-es zsidó népesség 10 %-a. Összességében tehát a felsorolt területeken élt a hazai zsidóság 41 %-a, tőlük eltekintve az írni-olvasni tudás szempontjából a maradék 59 % viszonylag homogénnek tekinthető. Vagyis a többi megyében a zsidó összlakosságnak 1880-ban több mint 60, 1890-ben több mint 70, 1900-ban pedig több mint 80, és a 6 éven felüli népesség több mint 90 %-a tudott írni-olvasni. Vagyis a zsidók írni-olvasni tudása itt már egyáltalán nem függött az adott megye fejlettségétől, általános polgárosodottságától. Ez a megállapítás alapvetően a többi négy övezetre is érvényes, még akkor is, ha ezek az övezetek egyébként "véletlenül" inkább az ország fejletlenebb, kevésbé polgárosodott megyéiből álltak. Ismét konkrét példával szemléltetve ezt az ellentmondást, ez azt jelenti, hogy pl. két erdélyi megye adatait összehasonlítva, azt látjuk, hogy amíg Alsó-Fehér vármegye 6 éven felüli népességének 1900-ban mindössze 31,1 %-a tudott írni-olvasni, addig ez az arány Beszterce-Naszód vármegyében jóval magasabb volt, pontosan 46,5 %. Az előbbi megyében túlnyomórészt románok és részben magyarok laktak, az utóbbiban pedig a román mellett viszonylag számottevő volt a német népesség is. A zsidóknál azonban fordított volt a helyzet, BeszterceNaszódban a 6 éven felülieknek mindössze 67,1 %-a, Alsó-Fehérben viszont 83,5%-a tudott írni-olvasni. Vagyis statisztikaüag kimutatható pontossággal érvényesül itt is a Galíciától való távolság. Az a tény tehát, hogy az analfabetizmus, vagy tágabban a polgárosodottság földrajzüag eltérő rendező elvek szerint nyilvánult meg az összlakosságnál és a zsidóknál, különösen azokon a területeken vált szembetűnővé, ahol ezek a rendező elvek keresztezték egymást Amíg a nyugati megyékben - azok viszonylagos fejlettsége következtében - a századfordulón "mindössze" 10-15 százalékpontos volt az eltérés, addig fejletlenebb területeken, mint a Tisza-Maros-szögben ez a különbség már kereken 40 százalékpontot tett ki, sőt egyes esetekben, így a már említett Alsó-Fehér és Krassó-Szörény megyékben vagy Arad megyében elérhette az 50 százalékpontot is. Keleti Károly az 1880-as népszámlálás kapcsán elsősorban azzal magyarázta a zsidóság jelentősen kisebb analfabetizmusát, hogy ez elsősorban az "alacsonyabb néposztályokra" jellemző. Pálóczy Lipót viszont már-már antiszemitizmussal vádol-