Évkönyv 1995 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 3. (Esztergom, 1995)
Varga László: Iskoláztatás a zsidóság körében a századfordulón
Varga László Iskoláztatás a zsidóság körében a századfordulón Bármennyire is vitatott a hazai és nemzetközi szakirodalomban a dualizmus korának megítélése, az alapvetően vitán felül áll, hogy éppen ezekben az évtizedekben alakult ki Magyarországon - jól-rosszul - a polgári társadalom és ettől elválaszthatatlanul a tőkés termelés. Hogy Gerő András imént használt fogalmát kölcsönözzem, ez egy sikertörténet volt. Mind a gazdaságtörténet, mind a társadalomtörténet-írásban azonban élénk viták folytak és folynak az időpont meghatározásáról, így vita témája lehet, hogy mikortól beszélhetünk Magyarországon ipari forradalomról, vagy akár polgárosodásról, modernizációról, és ez a kör tetszés szerint szélesíthető. A magam részéről a polgárosodás mértékét - a történelem összes jelenségéhez hasonlóan - többtényezősnek tartom. Értelmezését megkönnyíthetik és meg is könnyítik különböző adatsorok: foglalkozási struktúra, urbanizáció, migráció stb., de önmagukban nem magyarázzák. Az üyen és hasonló adatsoroknak jelenségeknek az alakulását ugyanis nem pusztán az általunk nekik tulajdonított jelentés, nevezetesen a polgárosodottság határozza meg, hanem olyan kevésbé mérhető, kevésbé meghatározható, de hasonlóan jelentős tényezők, mint amilyen a hagyomány, a történetiség, vagyis egy adott ország, társadalom objektív adottságainak, lehetőségeinek összessége. Előadásomban a meghirdetett cím ellenére, nem általában az iskolázottságról szeretnék beszélni, hanem azon belül az írni-olvasni tudásról, hangsúlyozva, hogy az adott téma nem szűkíthető le kizárólag a hazai zsidóságra, sőt - ha lenne rá idő - akkor érdemes lenne kitekinteni a nemzetiségekre is, hiszen legalább olyan fontos következtetéseket vonhatnánk le az nemzetiségeken belüli analfabetizmus alakulásáról, mint a zsidóságnál. A zsidóság azonban úgy kerül a képünkbe, hogy kétségtelen tény, a sokat áldott, átkozott polgárosodásban a magyar zsidóságnak, amint az már korábban több előadásban elhangzott, meghatározó számarányát messze felülmúló szerepe volt Eleve nehéz, sőt majdnem képtelenség egy adott társadalom, és azon belül egy önmagában is erősen tagolt felekezet polgárosodottságát valóban egzakt adatsorokkal kimutatni. Léteznek a polgárosodásnak olyan elméletei, amelyek megkönnyíthetik ezt a feladatot, de valóban kielégítő, vitán felül álló megoldást aligha kínálnak. A kérdés számunkra, hogy miként érhetjük tetten, hogyan mutathatjuk ki ennek az átalakulásnak, amit hol polgárosodásnak, hol modernizációnak, hol felzárkózásnak stb. nevezünk, a társadalmi szélességét vagy a sokak által hangoztatott szűkösségét, s ezen belül, hogy témánknál maradjunk, a zsidóság szerepét. A történeti szakirodalom leginkább a társadalom szerkezetével, a foglalkozási struktúrával méri egy adott ország fejlettségét, jelen esetben a polgárosodottságot.
