Évkönyv 1995 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 3. (Esztergom, 1995)
Haraszti György: Zsidó mecenatúra Magyarországon a polgárosodás időszakában
sport számára. Hajdú Marcell ügyvéd demokrata várospolitikus volt, s a két vüágháború között fontos tisztségeket viselt a Pesti Izraelita Hitközség elöljáróságában is. Sportszervezőként a magyar vívósport fejlődéséért tett sokat, megalapította a Nemzetközi Vívók Klubját, s a stockholmi olimpián ő irányította a győztes magyar csapatot" 37 A második szakasz vége felé, a századforduló táján a magyar modernizáció előrehaladtával értelemszerűen felértékelődött a formálódó hazai polgárság 38 és tőkés rétegek jelentős hányadát adó magyarországi zsidóság szerepe. Hasonló a helyzet a soraikból kikerülő megrendelőkkel, szponzorokkal, műgyűjtőkkel is. Rohamosan nőtt a mecénások és a mecenatúra áldásait élvező írók, festők és más művészek, tudósok száma. Nagy magán- és közgyűjtemények jöttek létre zsidó vallású vagy -származású emberek nagyszabású adományaiból. A korábbi példák mellett csak jelzésként szolgáljon Hatvány Lajos és a Nyugat-, Fenyő Miksa 39 és a GYOSZ kapcsolata, Kornfeld Móric 40 , Miklós Andor 41 tevékenysége vagy az első világhábroú után a Baumgarten-alapítvány 42 szerepe. A múlt század utolsó évtizedé(i)től a már részletesen bemutatott Hatvány-Wodianer- és Wahrmann-családok egymást követő generációinak művészet-, tudomány- stb. pártoló tevékenysége szolgálhat például a második és harmadik fokozat közötti átmenetre, sőt magára a harmadik periódusra is. Mind nálunk mind a (pesti) zsidó hitközségek más nagy mecénásainál-jótevőinél egyre nagyobb mértékben érvényesül az az irányzat, hogy a zsidó (származású) donátor egyetemes nemzeti és ökumenikus szellemben hangsúlyozottan a felekezeti szempontokat figyelmen kívül hagyva tesz adományt "gyakorolja" a mecenatúrát A harmadik korszak az előző szakasz tendenciáinak folytatása és kiteljesedése: míg a második szakaszban a hitközségi kereteket éppen csak tágító mecenatúra kezdeteivel találkozunk, a harmadik fázisban a karitatív és pártfogói tevékenységek már egyértelműen meghaladják a felekezeti szférát Ez a jótékonykodási, szponzori, mecénási tevékenység egyre nyomatékosabban univerzális lesz, abban az értelemben feltétlenül, hogy a szűkebb, partikuláris zsidó célok helyett, országos törekvések kerülnek előtérbe, míg másfelől a kollektív jótékonykodás háttérbe szorul individuális, interperszonális kapcsolatokkal szemben. Adott esetben még a magyar keret is túl szűknek bizonyul és univerzális célok kerülnek kitűzésre, például olyan békeszövetségek, feminista egyletek (amelyek melesleg szintén nagytőkés családok idealista tagjainak köreiből veszik eredetüket) stb., amelyek már nemcsak a (magyarországi) zsidóságon, Magyarországon, de akár Európán is túlmutatnak. A korábban már említett két másik tendencia is felerősödik: a fokozott mértékű elmagyarosodás valamint a polgáriasult zsidóság egyre szélesebb köreire jellemző eltolódás az orthodoxiától, a hagyományos zsidó életformától és a vallásosságtól a kor körülményeihez-követelményeihez alkalmazkodó neológ irányba. Nő a vegyesházasságok száma és - ezen túlmenően - a teljes asszimilációt megelőző valláscsere. E szakasz további jellemzője annak a-a nagy patrónusokkal legalábbis egyenértékű - zsidó kis- és középpolgári rétegnek a megjelenése, amelyik korlátozott anyagi eszközei ellenére közönsége és támogatója - ebben mind a kortársak mind a
