Évkönyv 1995 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 3. (Esztergom, 1995)

Gerő András: Új zsidó múlt

asszimilációjának története s innentől bizony közönséges idiótának tűnnek azok a zsidók, akik - mintegy illúziókba ringatva magukat - annak idején ezt az utat válasz­tották. Az integrációs logika pedig nem lesz erősebb attól, hogy az asszimiláció történeti érvényességét kétségbe vonja. S egyáltalán. Úgy tűnik, hogy ha és amennyiben az integráció egykor nem artikulált vetületeit kívánjuk feltárni, akkor sokkal inkább a kidturális és történeti antropológia módszerei és területei lennének célravezetőek illetve tanulmányozandók (a mindennapi élet, a családi kultúra, stb.), mintsem az emancipáci­óval és a recepcióval való kilátástalan ütközés. Azért kilátástalan, mert az emancipáció alternatívája a jogfosztottság, a recepció alternatívája pedig a kitaszítottság. Magyaror­szágon erről szólt évszázadokig a zsidóság története és aligha hiszem, hogy ez örömmel és megelégedettséggel töltötte volna el a történet egykorú szereplőit Amikor lehetőség kínálkozott rá, nem véleüenül voltak érdekeltek az emancipációban és recepcióban, hiszen polgári s emberi méltóságot csak így nyerhettek. Nem idióták, hanem nagyonis vüágosan látó embereknek bizonyultak s minden XX. századi retorzió, elnyomatás éppenhogy a múlt században kiharcolt méltóság eltiprására irányult! Úgy tilnik, hogy az integrációs felfogás - ami a maga artikulált módján Magyar­országon sajátlagosan jelenkori - a hagyományos módszerekkel nehezen tudja meg­találni a maga történeti vetületét. Vélhetőleg többek között azért, mert az anyag is nehezen viseli el az utólagosan kialakított szempontokat s persze a szerzők sem mindig ott keresnek, ahol találnának is valamit. Azt az utat választják, hogy inkább az egyszer megtörtént történelmet kérdőjelezik meg - ahelyett hogy elismernék: a hazai zsidóság története sem az asszimiláció, sem a disszimiláció, sem az integráció érvényességét nem vonja kétségbe. Persze mindegyik kifejtésében részben más és más módszerekre van szükség s az integrációs logika sokkal nehezebb helyzetben van a múlttal, mint a jelennel szemben. A múlt esetében hajlamos a torzításra, hiszen funkciója inkább egy új, eddig nem megfogalmazott zsidó interpretáció, mintsem a szakszerű történelemértelmezés. A történelem ebben az esetben vagy csupán illuszt­ráció, vagy felejthető realitás. Úgy tűnik, az integrációs felfogás legalább annyi, csak más természetű nehézséggel néz szembe, mint az asszimilációs és disszimilációs értelmezés és magatartás. Az asszimiláns - ha mértéket téveszt - elveszti zsidóságát, a disszimiláns hajlamos felejteni a diaszpóra kulturális interaktivitását; az integráció - túlfuttatott formájában - rasszista ízű megközelítéssé silányulhat. Döntött-e a történelem? "Az Egyenlőség a hazai zsidóság itthoni jogait, beilleszkedését szolgálta, az egyenjogúságot, a diaszpórát, a Múlt és Jövő a zsidó haza és zsidó állam eszméjének ébrentartását. Olvasói, hívei voltak mindkét lapnak, mindkét irányzatnak. A történe­lem, Hitler nemzeti-szocialista Németországa és Magyarország nem igazságot tett a két tábor között folyó vitákban, csupán döntött, tragikus kegyetlenséggel." (I. kötet, 332.old.) A döntés - szemben a fenti állásponttal - nem született meg. Mindegyik logika

Next

/
Thumbnails
Contents