Évkönyv 1995 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 3. (Esztergom, 1995)

Gerő András: Új zsidó múlt

páció és (gondolom) a vele némileg összekevert recepció úgy jelenik meg, mint ami - igaz, paradox módon - lehetővé tette a kommunista diktatúra számára a zsidó hitközségek leigázását Mi köze a jogegyenlőségnek, a recepciónak és az állam és egyház szétválasztásának a vallástalan és vallásos állampolgárok jogegyenlőtlenségéhez, az egyház felett gyakorolt állami diktatúrához? Szegény Eötvös! Ezt a tévképzetet csak egy dolog indokolja: a ragaszkodás egy társadalmon és történelmen kívüli zsidósághoz. Valamihez, ami nem volt és nincs is. Mit kezdjünk vele? "Az 1839/40. évi országgyűlés... kívánatosnak tartotta azt is, hogy a zsidó vallási szertartásokban bizonyos mozzanatokat megváltoztassanak. Zsidó részről e kívánságok közül leginkább a magyar nyelvhasználat látszott elfogadhatónak." (I. kötet, 138.old.) "(Ballagi Mór) nagy rabbinikus tudós, aki azonban odahagyta zsidó hitét, hogy előkelő állást kaphasson és bejuthasson az Akadémiára... Az Akadémia levelező tagjává választotta (1840)... Németországban áttért az ev. vallásra (1843)". (I. kötet, 127-128.old.) "Az 1850-es évek elején még a derék Schwab Lőw rabbi - aki pedig a magyar Függetlenségi nyiltkozat alkalmából a Pest városi hatóság rendeletére tartott istentisztelete (1849. május 27.) miatt 1849. augusztus 17. után hat héten át államfogoly volt... alkalmasint együttműködött az osztrák hatóságokkal..." (I. kötet, 141.old.) "Az 1944. évben pedig a hitközség egyszerűen nem tudott megfelelően reagálni a helyzetre." (U. kötet, 353.old.) "Mégis tény, hogy a zsidóság egy része Magyarországon, ha rettenetes szenvedések közepette is, de életben maradt, legalább a budapesti zsidók egy része" (II. kötet, 509.old.) Egy múltra vetített zsidó integrációs álláspont fogalmi kezelhetőségének kérdése különös élességgel merül fel, ha saját értékrendjének megfelelően kívánja megközelíteni a múlt - a maitól eltérő - konfliktushelyzeteit Ráadásul, ha öntörvényű zsidó múltban gondolkodik akkor, amikor a zsidóság és a környező közeg közti interakció felerősödik, akkor még nehezebbé válik a megfogalmazások módja. Akkor, amikor a reformkor zsidó reformkísérleteiről esik szó, értelemszerűen ezt nem lehet kiszakítani az ország közéletének fő sodrából. Ha viszont fenn kívánjuk tartani a zsidóság megközelítőleg teljes öntörvényűségének utópiáját, akkor a magyar nyelvhasználat mindössze "elfogadhatónak" látszik. Miről is beszélünk? Az 1840:VI.tc. ("A magyar nyelvről") §-a előírja, hogy "vallási funkcióban bárhol csak olyan személyek alkalmaztatnak, kik bírják a magyar nyelvet". A törvény széleskörűen írja elő a magyar nyelvhasználatot és megelőlegezi az 1844. n.tc.-t, ami azt még tovább bővíti. Tehát ha 1843-ban megalakul a zsidók "Magyarító Egylete", akkor ez nem azért történik, mert így "elfogadható", hanem mert az ország törvényei