Évkönyv 1995 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 3. (Esztergom, 1995)

Gerő András: Új zsidó múlt

magyar nemzettudat talán már nyitottabb az integratív kultúra-felfogás irányában és a demokratikus alapjogok lehetővé is teszik a megfogalmazás kereteit Kérdés, hogy a történelemre vetített interpretációs sémát elviseli-e a múlt? A "Zsidó Budapest" (Frojimovics Kinga, Komoróczy Géza, Pusztai Viktória, Strbik Andrea: A zsidó Budapest. /-//. Bp., 1995. Szerk.: Komoróczy Géza. Kiadta: Városháza, MTA Judaisztikai Kutatócsoport.) az integrációs alapállás műve és jól jelzi, hogy melyek azok a buktatók, amelyekkel egy ilyen megközelítés találkozik, ha megpróbálja önmagát történeti interpretációban megfogalmazni és egy olyan múltra vonatkoztatni, aminek esze ágában sem volt tudatosan hasonló modellben gondolkodni. Hogyan hívjuk? "Az első világháború után már az első antiszemita hecckampányokban sértésként vagy a magyar közéletből való kiutasítás szándékával kezdték emlegetni a magyarosított nevek mellett az eredeti német-zsidó névformát." (I. kötet 289.old.) "Hajós (Guttmann) Alfréd (1875-1955) mint építész..." (II. kötet 462.old.) Megítélésem szerint történészként akkor járunk el helyesen, ha egy embert úgy hívunk, ahogy ő hívta magát - feltéve, ha tudjuk, miként is szólt a név. Természetesen, ha nevet változtatott, meg kell mondanunk eredeti nevét is - a róla szóló szövegbe beépítve. A kettős (magyar-német) névhasználat nem indokolt, hiszen valaki vélhetően azért magyarosít (változtat) nevet, mert a régit nem kívánja használni. Nem véletlen tehát hogy ez a kettős névhasználat antiszemita felhanggal jelent meg, hiszen az ilymódon talált megnevezés az egész embert idézőjelbe teszi, hiteltelenül. Kérdés akkor, hogy amit egyfelől kárhoztatunk, azt másfelől miért használjuk? Amit másoknál negatívan értelmezünk, magunknak miért engedjük meg? Nyüván azért, mert az integrációs álláspont éppenhogy az asszimiláns-disszimiláns ellentétet kívánja kikerülni s így nem lehet tekintettel az asszimilációt megkérdőjelező antiszemita szóhasználatra - noha tudja, hogy erről van szó. Ez így következetesen integrációs jellegű megnevezés, de igen nagy ára van; hiszen ahistorikus és egyben antiszemita olvasatot hordoz. Minek tartsuk? "... zsidó volt az építész, Lajta Béla is. A 'Parisiana'-t, igaz nem mint zsidó építette. Építészeti feladatot oldott meg, korszerű eszközökkel, művészi szinten, mértékadó stílusban és ízléssel" (I. kötet 327.old.) "Pest nagyvárosi szórakoztatóipara... szereplői nagyobbrészt zsidók voltak... De legtöbbjük egyáltalán nem zsidóként szerepelt ezekben a foglalkozásokban: művészek, komédiások voltak..." (II. kötet 437.old.) "... ez a Budapest nem 'zsidó' lett, hanem 'magyar'. Magyarnak tekintette, annak fogadta el a kortársi közvélemény...föltehető a kérdés...: Mi zsidó a modern Buda-