Évkönyv 1995 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 3. (Esztergom, 1995)

Gerő András: Új zsidó múlt

Gerő András Új zsidó múlt Asszimiláció, disszimiláció, integráció - három idegen szó, ami a maga sokszínű történeti megvalósulásában kifejezte, kifejezi a zsidóság magyarországi lehetőségeit. Három út, háromféle viselkedésforma, értékítélet és természetesen háromféle interpretációs lehetőség. A asszimiláció tendenciája a XVIII. század végén kezdődött és a "hosszú XIX. századot" jellemezte elsődlegesen. A kérdés, az alternatíva igazából az volt: kihez és milyen feltételekkel idomul, hasonul a monarchiabeli illetve honi zsidóság. A felvilágosult, összmonarchiában gondolkodó uralkodó, II. József logikáját követi-e s kötelezően felvétetett német neve mellé németes ihletettség dinasztikus identitást szerez-e, vagy pedig a nagy magyar reformnemzedék - a múlt század 30-as, 40-es évének akkor még ellenzéki pozícióiból megtett ajánlatát elfogadva, a polgári jogegyenlőségért cserébe magyarrá válik-e. 1848/49 - sok más mellett - ezt is eldöntötte. A dinasztia és a magyarság konfliktusában a honi zsidóság jórészt a magyar ügy mellett kötelezte el magát, hiszen ez a polgári szabadságot jelentette számára is - még akkor is, ha a formális jogegyenlősítés túl későn és a céhes kiváltságoltak privilégiumféltő antiszemitizmusa túl korán következett be. A folyamat nem volt homogén és zsákutcáktól mentes, de tendenciájában megkérdőjelezheteüenné vált. Épp ezért nem véletlen, hogy a kiegyezést követően szinte azonnal az a báró Eötvös József terjeszti be a zsidó emancipációról szóló törvényt, aki már az 1840-es évektől következetesen képviseli a magyar liberálisok ajánlatát A jogegyenlőségért kér is a zsidóságtól; szeremé, ha az elkülönültség védekezésében megmerevedett életformát jelentő vallási kultúráját és szervezetét módosítaná. (Tegyük hozzá: más okokból, de a polgárosítás céljától vezérelve a feudális világkép katolikus szervezőelveit is meg kívánja változtatni!) Erre kész is a hazai zsidóság egy része s - szakadás árán létrehozza a maga egyre dominánsabbá váló neológ szervezetét és kialakítja ennek megfelelő világiasabb magatartását. A jogi és a politikai s egyházi elit szintjén létrejött helyzetnek vajmi kevés érvényessége lenne, ha a tényleges társadalmi folyamatok nem támasztanák alá. A honi zsidóság egyre nagyobb számban tekinti a magyart elsődleges nyelvének; egyre nagyobb részt vállal a szabadelvű gazdasági és politikai berendezkedés működtetésében; egyre több társadalmi és társasági kötelék fűzi a magyar társadalomhoz. Épphogy az asszimiláció sikere teremti meg a középkorias antijudaizmussal folytonosságot is vállaló hazai politikai antiszemitizmust az 1870, 80-as évekre - ezért jelenhetnek meg itt is időleges virágzásban a korabeli Európából importált eszmék honosított variációi. A liberális elit határozott fellépése hamar véget vet a zsidóellenes hisztériának, de a disszimilációs ajánlat - igaz, gyenge politikai nyomatékkal már elhangzott: a zsidók menjenek el innen. A századvég európai antiszemitizmusának újabb fellángolása a Monarchiában is megteremti a disszimiláció, immár zsidó