Évkönyv 1995 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 3. (Esztergom, 1995)

Karády Viktor: Zsidóság és modernizáció a történelmi Magyarországon

sohasem volt teljesen elvonatkoztatható a zsidóság konkrét társadalmi helyzetétói, mely Magyarországon mindig potenciális veszélyekkel volt terhes. Mégis, gyökereit talán mélyebben, a zsidó vallási kultúra diszkurzív jellegében is meg lehet találni. Ennek adta talán kései fordítását a polgárosult zsidóság erós családi verbalizmusra épült pedagógiája, mely megengedte a szülők és gyerekek gyakran teljesen szabad (s a keresztény úri osztályokban ritkán ismert) intenzív szóbeli cserekapcsolatát, a szülők fesztelen interpellálását, az érzelmi és intellektuális önkifejezés bátorítását vagy legalább elfogadását. Nem elképzelhetetlen, hogy ennek a verbális önreflexiós kultúrának egyik objektivációja a zsidó középiskolások kitűnősége a szövegelemzéshez, a fogalmazáshoz, a nyelvhasználathoz és az olvasási élmények feldolgozásához kötött tárgyakban, mint a magyar, a latin vagy a német (s melyet immár egy sor friss kutatási eredmény igazol). Befejezés helyett A hazai zsidóság sokrétű modernizációs tevékenységét a fentiekben nemegyszer modellértékűnek minősítettem. Hiba volna ebből arra következtetni, hogy a magyar társadalom modernizálódó részlegei ezt rendre így is élték át s a zsidó modernizáció az össztársadalmi modernizációnak mindig is integráns részeként, mintegy hajtómotor gyanánt is fungált volna. Már említést nyert a magyar polgárosodás kettőssége, melyet a középosztályok megosztottsága, kettős struktúrája fejez ki. Valójában a zsidóság modernizációs szerepe mindig is kétfajta megítélés tárgyát képezte. Egyrészt a mindenkori liberális s a nyugateurópai mintára ráhangolt közvélemény számára húzóerőt és követendő példát, a nyugati típusú modernizáció lehetőségének igazolását jelentette. Másrészt, főképp azoknál, akik magukat a modernizáció áldozatainak tekintették, ez a szerep antiszemita érzelmű ressentűnentot váltott ki. Bibó elemzése szerint a zsidó modernizáció társadalomkritikai beállítottsága inkább ez utóbbit eredményezte. "A zsidóságnak a zsidó öntudattal nem szakító része ezt úgy is fogalmazta, hogy a zsidóságnak egészben hivatása és szerepe egy szellemileg és erkölcsüeg nálánál restebb és nehezebben mozduló világban az értelem, a haladás, a modemség és az új értékek zászlóvivőjének lennie. A zsidósággal szemben álló környezet konzervatívabb vagy a társadalmi értékrend megingásától megzavart fele viszont a zsidók demokratikus és haladó szellemében nem volt hajlandó érdemet vagy követendő példát látni; sőt ellenkezőleg azt hogy a zsidók számára a régi vflág összeomlása rninden látszat szerint több jót vagy legalábbis kevesebb problémát jelent mint hasonló helyzetben lévő nemzsidók szám ára. ..mi ndcbbol... a zsidók destruáló hatásának mértékére gyűjt magának megdöbbentő adalékokat Ennek bizonyítékaként nemcsak a zsidóknak a modem társadalomkritika népszerűsítésében és a társadalmi mozgalmakban való részvételét tartja számon, hanem azt is, hogy ők azok, akik a legközönségesebb szokások és divatok terén is elöl járnak a régivel való szakításban és az újnak a bevezetésében: ezt a benyomást a környezet nem felejti el róluk akkor sem, ha már rég utána engedett ő is annak az újnak, amit először idegenkedéssel fogadott"* * A zsidókérdés Magyarországon 1945 után. Zsidókérdés, asszimiláció, antiszemitizmus, Tanulmányok a zsidókérdésről a huszadik századi Magyarországon, sajtó alá rendezte Hanák Péter. Budapest, Gondolat, 1984., 205-206.