Évkönyv 1993-1994 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 2. (Esztergom, 1994)

A MAGYAR-LENGYEL KAPCSOLATOK TÖRTÉNETÉBŐL - Csombor Erzsébet: Esztergom szerepe a magyar-lengyel kapcsolatok második világháború alatti történetében

történt. Az ő gondozásába vett menekültek közül ebben számosan részt vettek és azért dolgozhattak nyugodtan, mert eljárásukra Etter személyén keresztül tulajdonképpen hatósági védelmet kaptak."

16 A polgármestert 1944. március 19-ét követően feljelentették a Gestaponál és a Belügyminisztériumban is. 1944 nyarán áthelyezték Máramarossziget városának élére. Mivel ezt a kinevezést nem fogadta el, 1944. augusztus l-jével nyugdíjazták. A Gestaponál második kihallgatásra azért nem került sor, mert a HM-ban lévő barátai azonnali katonai behívását kezdeményezték. Az esztergomi lengyelek életében Magyarország német megszállását követő időszakban sem következett be változás. A város gazdasági életében játszott fontos szerepük, valamint az a tény, hogy a polgármester kivételével a városi tisztviselők a helyükön maradtak, biztosította, hogy őket a magyar lakosságot is sújtó atrocitásokon és nehézségeken túl a városban megkülönböztetés ne érje. Helyzetükben tragikus változást 1944 decembere hozott. A nyilasok, mivel a lengyel kérdést egyszerűen német belügynek tekintették, egyetértettek azzal az elgondolással, hogy a lengyel menekülteket Németországba szállítsák. Ezért a munkára kiadott katonákat visszarendelték a táborokba. Pilis vörösvárról 1944. december 2-án kelt parancsban utasították a város vezetését az Esztergomban dolgozó katonák bevonultatására. Az irányításukat ellátó Homor Kálmán városi főmérnök, de a magán munkaadók közül is néhányan beadványban kérték helyben hagyásukat, érvelve munkájuk nélkülözhetetlenségével. A parancsnokság azonban nem engedett. A lengyelek 1944. decemberének első hetében távoztak el a városból. Még abban a hónapban elmdították őket nyugat felé a különböző koncentrációs táborokba. Kevesen^ tértek vissza közülük a felszabadult Lengyelországba. Sokan azonban nem vonultak be. Őket magyar barátaik, az ide nősültek családtagjai bújtatták. Magyar földön érték meg a háború végét, és számosan itt telepedtek le Esztergomban vagy környékén. A „Lengyel polgármester" 1945 őszén tért vissza az orosz hadifogságból, és kérte az őt kényszernyugdíjazó belügyminiszteri utasítás felülvizsgálatát, valamint visszahelyezését a polgármesteri székbe. Kérését elutasították. JEGYZETEK 1. Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára (K-E. M. Ö. L.): Esztergom város polgármesteri: 776/1940. 2. Hadtörténeti Levéltár (Hd. L.): HM.eln. 21. 21. 98. 865/1939. sz. rendelét 3. Hd. L.: HM.eln. 21. 21. 62.926/1939. A 654 főből tiszt: 11: legénység: 626. polgári:10 férfi: 4: nő: 3. 4. Hd. L.: HM.eln. 21. 21.L 1126/1941. 5. K-E.M.Ö.L.: Esztergom város képviselőtestületi jegyzőkönyve 271/1939.kgy.sz. A bérleti szerződést 1939. nov. 30-án írták alá. 6. Lagzi István: Lengyel menekültek Zala megyében a második világháború ídejéií-Zalai gyűjtemények 3.p. 116. 7. K-E.M.Ö.L.: Esztergom város polgármesteri 21/1944. 8. Hd.L.: HM.eln. 21. 21. 23.727/1941. 9. uo. 10. K-E.M.Ö.L.: Esztergom város polgármesteri 21/1944.