Évkönyv 1993-1994 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 2. (Esztergom, 1994)
A MAGYAR-LENGYEL KAPCSOLATOK TÖRTÉNETÉBŐL - Dr. Székely György: 1683 - a hadiszerencse forgandósága vagy rendszerek erőpróbája
Dr. Székely György 1683 — a hadiszerencse forgandósága vagy rendszerek erőpróbája? Az a küzdelem, amely európaiak és az oszmán hatalom harcosai közt évszázadokon át folyt és 1683-ban, Bécs török ostromában éles fordulatot vett, nemcsak két hatalom, két vallás harca volt, hanem több rendszeré. Az oszmán hatalom rendszere az egyeduralkodó szultán hatalmán alapult. Eredeti arab "uralom, hatalom" értelme ezidőben ellentétébe csapott át, IV. Mehmed (1648-87) 7 éves korban trónra emelése megnyitotta az utat asszonyok uralmának és a nagy vezíri hatalomnak. A szultán nagykorúságát elérve sem szívesen foglalkozott az államügyekkel, teljesen a vadászszenvedélynek engedte át magát, 20-30.000 hajtót is foglalkoztatva egész tájakat érintő vadászatain. Hivatalos úton és követségi tolmácsok közléseiből, levantei kereskedők értesüléseiből vegyes hitelű iívformációk érkeztek Európába, így összeállt a kép az oszmán birodalom hanyatlásáról. Leslie gróf császári nagykövet 1665-ben bizalmasan összegezte isztambuli küldetése tapasztalataként, hogy a törökök már nem olyan tekintélyesek. Hatott Paul Rycaut 1668-ban Londonban megjelent munkája (The present State of the Ottoman Empire). A frontokon szenvedett súlyos emberveszteségek bírták rá IV. Mehmedet, hogy 1669-ben engedélyezze a balkáni városok elnéptelenedő belsejébe nem muzulmánok telepedését. A muzulmánok számos panasszal fordultak a szultánhoz, ezek mennyiségét jelzi, hogy az 1675-ben a panaszlevelek elintézett része kötetre rúg. Ilyen jelenségek miatt írhatta 1675-ben Nointel francia nagykövet Isztambulban, hogy a törökök végső fokig gyengék a tengeren, a szárazföldön, zsold- és pénzügyek terén, méginkább tisztekben; szerencséjük és ellenségeik vaksága megy túl messzire. A városi ipart gyengítette, hogy az iparosokat a hadjáratokban való részvétel kötelezettsége terhelte. Ezért is juthatott be a nyugati országok levantei társaságai útján annyi francia textília, osztrák papír, holland gyapjúszövet. A nyugati vásárlóktól osztrák tallér, spanyol ezüstpénz Kis-Ázsiáig jutott Bár IV. Mehmed elért bizonyos katonai eredményeket, a hatalom gyakorlását átengedte az albán eredetű Köprülü família egymást követő nagyvezír tagjainak. Mohamed Köprülü fél évtized alatt megtisztította a korrupt katonatiszti, bírói és közigazgatási apparátust, ezernyi kivégzés, tömeges vagyonelkobzás, szigorú adópolitika erősítette a deszpotikus rendszert, amelyben azonban a szultán hatalma formálissá vált. Ezt a rendezést folytatta fia és utóda, Ahmed Köprülü másfél évtizedes kormányzata, de a rendszer lényegén a nagyvezíri reformok nem változtathattak. Rájuk következett Kara Musztafa nagyvezírsége (1676-83), aki sógora volt elődjének. Az ő nagy hatalmát németalföldi ábrázolások európai fogalmakkal jelölték: hol Primo Visir, hol Minister Primarius. De ő reformok helyett katonai vállalkozásokkal akarta megerősíteni a három kontinensen terpeszkedő oszmán impériumot. Az Oszmán Birodalom számára a fő ellenség a Német-római Birodalom maradt. Ennek helyzete azonban roppant ellentmondásos, ereje ennek folytán kiszámíthatatlan volt. I. Lipót császár (1657-1705) dunai abszolutizmusa a magyar, cseh, sziléziai rendi jogokat és a többi német fejedelemség fontosságérzetét egyaránt sértette. Az egyházi pályára nevelt Lipót a nagyhatalmi háborúkbe keveredve is nem katonás ember maradt. Szigorú katolikus hívő volt, megértéssel az ellenreformáció ügye iránt. A kor udvari műveltségének magas szinten volt birtokosa, szerette a színházat és a zenét, maga is sikerrel komponált. Barokk építtető. Mégis szembetűnő volt uralma bürokratikus feszessége, a titkos tanács mint véleményadó testület
