Évkönyv 1993-1994 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 2. (Esztergom, 1994)

BOTTYÁN JÁNOS EMLÉKEZETE - Simon Tibor: A Bottyán Műszaki Középiskola - és a Bottyán hagyomány

sorban a 60-as, 70-es évek kiemelkedő iskolai sportsikereinek (mikoris egyre gyakrabban zúgott fel a "Bottyán, Bottyán" kollektív biztatás), a megyei szinten is kiemelkedően dolgozó ifjúsági klub (neve szintén Bottyán volt) öntevékeny, közösségfejlesztő programjainak, és az egyre gyakoribb tanulmányi és kulturális sikereknek az országos, megyei és a KGM iskolák és kollégiumok közötti versenyeken, vetélkedőkön. Ahogy folyamatosan lépdelt előre az iskola a KGM iskolák rangsorában, ahogy nőtt a híre és tekintélye, úgy erősödött a tanulóifjúság kötődése, identitástudata is. Az iskola közben - a 60-as évek második felétől a hetvenes évek közepéig - elérte működésének legnagyobb kiterjedését, a tanulólétszám az esü és a levelező hallgatókkal együtt jócskán meghaladta az ezer főt, egyre több osztály végzett, egyre többen kerültek főiskolákra, egyetemekre, munkahelyekre, egyre szélesebb körben terjedt el az iskola híre, neve. Hosszú évtizedeken keresztül: a különböző korosztályok, hallgatók és régebben végzett diákok találkozásával, az iskola hagyományainak és kultuszának az ápolásával nagyon fontos szerepet töltöttek be a technikus bálok. Nem meghatározó, ám létező tényezőként említhető még meg az is, hogy iskolánk jellegével, felügyeleti kötődésével kivált az esztergomi iskolák sorából, s önálló kollégiumával (mely szintén a Bottyán nevet viseli) együtt zárt egységet alkotott, mely feltétlenül erősítette az együvé tartozás érzetét. És ezt a folyamatot még az sem tudta megállítani, legfeljebb talán csak lelassítani, hogy - a 70-es évek közepére - oktatáspolitikánk változtatásai, következetlen, végig nem gondolt és végig nem vitt reformjai, belső ellentmondásai nagyon sokat ártottak - mennyiségi és minőségi vonatkozásban is - az iskola lehetőségeinek, tekintélyének, időnként lazuló hagyományrendszerének. Mára elmondhatjuk, hogy egy folyamatosan élő, tudatosan ápolt hagyományrendszerrel rendelkezünk, melynek része az iskolaépületben, az emeleti lépcsőpihenőben elhelyezett állandó Bottyán-kiállítás, a 10. évfordulóra a KGM-től kapott Bottyán mellszobor, a nagy évfordulók intézményes megemlékezései, versenyei és vetélkedői névadónkhoz kötődően (pl. 1976, Rákóczi halálának 300. évfordulója), a már több mint 10 éves hagyományra visszatekintő, kötetlen diáknapok, a Bottyán-napok, mikoris a hatalmat egy napra átvevő diákság nem igazgatót, nem királyt választ, hanem generálist. Az egybeesés jól diszponálható, mégha a különbséggel mindannyian tisztában vagyunk. És részei e hagyományrendszemek a maturandus-szalag Bottyán emblémái is és a ballagó diákjaink részéről, a ballagás alkalmával a lovasszoborra elhelyezett virágok, vagy a spontán diákhagyományok példájaként az iskolai mellszobor egyre fényesedő, markáns orra. De részei e hagyományrendszemek az elméleti munka folyamatába beépült feladataink is, pl. az első osztályosok bevezető, helytörténeti óráin névadónk életének és tevékenységének a bemutatása, az első pozitív élmények kialakítása. Iskolánk élettörténete történelmi léptékkel még alig mérhető, ám ennek ellenére sokak számára adott, akiket az évtizedek során falai közül elbocsátott, egy életre meghatározó szellemi indíttatást és sok-sok kellemes, szép emléket. Egészséges identitását, tudatosan kialakított és gondosan ápolt hagyományrendszerét a régi hittel és lelkesedéssel ápolja tovább, hogy még sok-sok generáció lehessen büszke bottyános mivoltára. Minden ilyen alkalom - amikor az elmúlt időszakra visszatekinthetünk, bizonyos vonatkozásban felvázolhatjuk és mérlegelhetjük az eseményeket és történéseket - a közösség életében mérföldkő, a számvetés, az erőgyűjtés lehetősége, mely hosszú évekre adhat újra hitet és elkötelezettséget a munkához, az áldozatvállalásokhoz.