Évkönyv 1993-1994 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 2. (Esztergom, 1994)

HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Balogh Béni: Csehszlovák-magyar lakosságcsere: ki- és betelepítések Komárom-Esztergom vármegyében a II. világháború után

Balogh Béni Csehszlovák-magyar lakosságcsere: ki- és betelepítések Komárom-Esztergom vármegyében a II. világháború után A szlovák-magyar lakosságcsere gondolatát Sario Mach, a fasiszta szlovák állam belügyminisztere vetette föl először, a világháború kellős közepén.

1 A gondolat a homogén szlovák állam megteremtésének jegyében született: a mintegy 120 ezernyi cseh nemzetiségű - zömmel hivatalnok - kiutasítása, valamint a 65.000 szlovákiai zsidó német kézre adása után már csak a magyaroktól kellett volna megszabadulni... Ezzel párhuzamosan - főleg az emigrációban élő cseh politikusok elképzelésében kezdtek kibontakozni egy homogén csehszlovák állam körvonalai is. Döntő befolyást gyakorolt ebből a szempontból Eduárd BeneS, a londoni csehszlovák emigráció vezetője, köztársasági elnök. 1943 decemberében, a csehszlovák kommunista vezetőkkel folytatott moszkvai megbeszélésén BeneS hangsúlyozta: a magyarokkal szemben a transzfer módszerét fogják érvényesíteni, a szlovákiai magyar lakosságot kicserélik maid a magyarországi szlovákokkal. Ekkor már Klement Gottwald, a Csehszlovák Kommunista Párt (CSKP) főtitkára is úgy látta, hogy a habom végeztével "a Csehszlovák Köztársaságnak szláv nemzeti állammá kell válnia".

2 A Szlovák Nemzeti Tanács (SZNT) és Szlovákia Kommunista Pártja (SZLKP) csak lassan, óvatosan csatlakozott a "kollektív bűnösség" elvének hirdetőihez. 1944 végén-1945 elején a közeledés felgyorsult - olyannyira, hogy a SZLKP 1945 februári konferenciája már egyenesen "új honfoglalásra", a "régi szlovák területek" visszafoglalására szólította föl a szlovákságot. Hasonlóan az SZNT álláspontjához, a szlovák kommunisták is népcserével akartál; összekötni a magyarok kitelepítését.

3 A keleti és nyugati emigráció tagjai 1945. március 22-től március 29-ig Moszkvában tanácskoztak, egyeztették nézeteiket az SZNT álláspontjával, összeállították a Nemzeti Front kormányát, jóváhagyták ennek programját, a kassai komriányprogramot. Lakosságcseréről, kitelepítésről ugyan még nem esett benne szó, de így is a kollektív felelősség és bűnösség elvén alapult, jogi keretet biztosított a már korábban kigondolt kisebbségellenes tervek végrehajtásához. Minden kétséget eloszlatott BeneS elnök 1945 május 9-én, a győzelem napján elmondott beszéde: "...a németek és magyarok túlnyomó részének el kell tőlünk mennie. Ez végérvényes elhatározásunk...Népünk már nem élhet németekkel és magyarokkal közös hazában."

4 1945 első felében - Potsdamig - a lakosságcsere helyett az egyoldalú kitoloncolás lett a magyar kisebbségi kérdés megoltsanak "elméleti sablonja".

5 A győztes nagyhatalmak közül azonban egyedül a Szovjetunió támogatta minden fenntartás nélkül ezt az elképzelést,

6 Nagy Britannia és főleg az Egyesült Államok ellene voltak.

7 Prágának végül el kellett döntenie: vagy folytatja az erőszakos kitelepítéseket - a nagyhatalmak többségének támogatása nélkül - vagy belső megoldásokat alkalmaz (széttelepííés, reszlovakizáció), vagy pedig a magyarokkal való kétoldalú megállapodást célozza meg. A katonák főként az első változatot szorgalmazták, "mások a belső intézkedéseket látták célravezetőnek, amivel a magyar kormányt is tárgyalóasztalhoz kényszeríthetik. Végül ez a felfogás győzött"

8 - írja a kérdés alapos ismerője, Szarka László.