Évkönyv 1993-1994 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 2. (Esztergom, 1994)

BOTTYÁN JÁNOS EMLÉKEZETE - Dr. R. Várkonyi Ágnes: Személyiség és történelem

Hatalmas területeket nyert ezzel a pogány és - mint megállapftjál: - „édes h részecskéje" sem nyughat többé.

11 Ebből a reménytelenségből keresett kiutat mindenki,^ nádortól a végvári katonáig, akit felelősség hatott át, és aki élni akart. Bottyán vállalkozása akár úgy történt, ahogy Kolinovics lejegyezte, akár másmódón állt össze a történét, a lényeg, hogy tett valamit, ami bizalmat adott A lakosságot megfélemlítették, megalázták, kiszolgáltatták. A végvári katonaságnak is önbizalomra és reményre volt szüksége. Át kellett vészelnie két évtizedet, élve a kivárás tudományával 1683-ig. Bottyán életéről ebből az időszakból került elő a legtöbb új, eddig ismeretlen forrás. Valamennyi rendhagyó viselkedéséről tudósít. Azonosításuk sok nehézséggel jár,' mert ugyanekkor élt egy másik Bottyán János is. Hogy valójában kiről van szó, ha az írott dokumentumokból nem kapunk választ, a személyiségjegyek alapján próbáljuk eldönteni. A marginális helyzetbe jutott végvári társadalom a széthullás állapotát élte, sokszor csak zsákmányból tarthatta fenn magát, gyakori lesz, hogy kirabolják az útonjáró kereskedőket; és megzsarolják a falvakat. Bottyán esetei nagyon jellegzetesek. Kivétel nélkül ő is a fennálló rendtartással, törvényekkel kerül összeütközésbe. 1676-ban védelmébe vett és megváltott egy ökörlopás gyanújába esett sellyei katonát. 1680 márciusában a lévai vár tisztjei és Bars vármegye nemesei azért ülnek törvényt a vártömlöcbe vetett Bottyán János felett, mert az előző hónapban február 18-án „engedelem nélkül" betört gróf Csáky Pál várkapitányhoz, és éppen lakomázó felettesét pofon verte. Nyárásd, Pozsony vármegyei község lakói 1681 december 10-én keltezett szép magyai' nyelvű panaszlevele szerint „a Komárom varasában lakozó eő fölsége szolgálja, Bottyán János uram" gázlót csinált a Dunán, s az átkelőnél, mivel így elkerülik a vámot, valóságos vásárhely alakult ki, a komáromi sóval kereskedők ott rakják ki árujukat, más árusokkal együtt a hódoltságbeliek is oda járnak kereskedni, nem beszélve a hajdúkról és. katonákról, akik csak szablyájukra csapnak, ha úti levelüket kérik. A 80-as évek közepén pedig rendkívül nagy számú tanú vallomását rögzítő jegyzőkönyv szerint Bottyán a császári rendeleteket semmibevevő és az egész Dunántúlt behálózó kontraband társaságban tevékenykedett, alighanem mint a vállalkozás egyik vezető személyisége.

12 Szélesebb összefüggésben az élet adott viszonyai között vizsgálva ezeket az eseteket a választás következetessége tűnik ki belőlük. Ez a Bottyán mindig a körülmények ellen tett valamit, valami velük történt igazságtalanságot próbált helyrehozni. Kényszerhelyzetben cselekedett, valószínűleg nem minden indulat nélkül, többnyire törvényen kívüli módokon, de mindig tette, amit tehetett. A sellyei katonát azért vette védelmébe, hogy „maradjon meg élete, hogy szolgálhasson még az életben hazájának". A lévai botrány a katonák ellátatlansága miatt történt, s Bars vármegye nemességén kívül a hadiszéken a bíró, több lévai katona és a vár vice kapitánya, Farkas György is melléje állt. Titkos kereskedelemre azért adta a fejét, mert a végváriakat elemi életfeltételeitől is megfosztottál:, s az állami monopóliumok megakadályozták, hogy az ország lakói régi piacaikra eljussanak. A sellyei végvár katonáinak helyzete modell értékű az élet lehetőségeiből kiszorított, intézményeit vesztett magyar katonaság viszonyairól.

13 Panaszkodni soha nem hallhatták a források tanúsága szerint Tétlen füstölgéseiről, gyámoltalan siránkozásairól sem maradt ránk dokumentum. Annál több - főleg a Rákócziszabadságharc idejéből - arról, hogy veszteségeit is különös humorral veszi tudomásul, szembeneveti a bajokat, mint ahogy majd Mikes a rodostói bujdosókat tanítja élni a hazától kivetve, reménytelen helyzetükben.