Évkönyv 1993-1994 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 2. (Esztergom, 1994)

HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Leblancné dr. Kelemen Mária: Alsógalla élete, a községi önkormányzat működése, tevékenyégé a képviselő-testületi jegyzőkönyvek tükrében (1892-1947)

Az kezdettől világos volt a Turul-Bizottság számára, hogy az emlékmű csak országos öszszefogással valósítható meg. Ezért fordult Sárközy főispán kérelemmel Magyarország miniszterelnökéhez, a többi vármegye főispánjához, Komárom vármegye valamennyi községi elöljárójához.

20 Alsógalla község képviselő-testülete az 1896. március 17-i közgyűlésen foglalkozqtt a kérelemmel. Az első vélemény, határozat egyhangú "nem", elutasítás, hivatkozva a község mostoha anyagi helyzetére. Az 1896. március 29-i közgyűlés az előző határozatot hatályon kívül helyezte, és 20 ft hozzájárulást a Turul-Emlékmű felállításához megszavazott, mely összeget a folyó évi költségvetés keretében kell megtakarítani, hogy pótköltségvetésre ne legyen szükség. 21 A kényszer szülte a praktikumot, eredményezte az Alsógalla sorsát jelentősen meghatározó közigazgatástörténeti változást. A századfordulón, már 1901-ben foglalkozott Alsógalla képviselő-testülete a fejlesztés gondolatával, mint szükséglettel. - Tudjuk, hogy Alsógalla bányatelep ekkor közigazgatásilag Alsógallához tartozott, éppen ezért a bányatelepen egy aljegyzői állás rendszeresítését kérte Stamler Sándor körjegyző a képviselő-testülettől, miután a munkát a két segédjegyzővel nem bírta ellátni. A tatai járási főszolgabíró megszerezte az aljegyző fizetésének fedezéséhez a bányatársulat pénzbeli és dologi segítségét A képviselő-testület azonban a javaslatot nem fogadta el, attól tartván, hogy a bányatelepen lakó aljegyző ott végzi a teendőit, s a község ismét jegyző nélkül marad. A cél, az elképzelés Alsógallának és Alsógalla-bányatelepnek önálló nagyközséggé alakítása volt. 22 Ismeretes, hogy ezen elképzelés helyett 1902-ben Alsógalla-bányatelep elvált Alsógalla községtől és Tatabánya névén önálló kisközséggé alakult. Források híján Alsógalla község 1901-1919 közötti történetét, az I. világháború konkrét hatását nem ismerjük. Fáy István, a tatai járás főszolgabírója 1919. december 1-én fordult Komárom vármegye alispánjához. Jelentette Alsógalla kisközségnek a felsőgallai körjegyzőségből történő kiválása kapcsán, hogy a kisközség mindazon, az 1886: 22. tc. 151. paragrafusa által előírt feltételeknek megfelel, amelyeket a törvény a nagyközséggé alakuláshoz előír. 23 Az alispán felterjesztésére a Belügyminisztériumtól 1920. február 29-én érkezett a kedvező és kiegészítő dokumentumokat kérő reagálás, melyeket további intézkedés céljából az alispán megküldött a járási főszolgabírónak. 1920. június 7-én érkezett a belügyminiszteri leirat Komárom vármegye főispánjának az Alsógalla nagyközséggé alakulásával kapcsolatos tenni-, tudnivalókról; pl. "Alsógalla község a községi jegyző alapjavadalmát teljes egészében kizárólag háztartása terhére viseli." - A két segédjegyzői állás továbbra is a körjegyzőségben marad. Az eddig megállapított állami fizetéskiegészítés jövőben is a körjegyzőt illeti meg. A belügyminiszteri leirat tájékoztat a megmaradt körjegyzőséget és az új nagyközséget érintő egyéb tennivalókról, kiadásokról az 1886: 22. tc. 67. paragrafusa értelmében, valamint a szükséges anyakönyvi intézkedésekről. 24 Alsógalla nagyközség szervezési szabályrendeletét 1920. augusztus 7-én fogadták el. Kimondja, hogy a község területe 2.304 kat. hold, népessége 1.280 fő; 13 fejezetben foglalja össze a szabályrendelet a község belső közigazgatásáról; a községi képviseletről (képviselők száma 20); a képviselő-testületi ülésekről; a község elöljáróiról; az egyes elöljárósági tagok (bíró, jegyző, helyettes bíró, pénztárnok, közgyám, orvos) kötelességeiről; a vágóbiztos, a szolgaszemélyzet teendőiről; fizetésekről-bérekről-díjakról elfogadott tudnivalókat. 25