Évkönyv ’92 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 1. (Esztergom, 1992)

Kardos István dr.: Az idegenforgalom helyi cs regionális irányítása

delmi Minisztérium 1942-ben keskenyfilmet készített a Dunántúlról, s ebben jelentős helyet kaptak a város nevezetességei. A vizuális propaganda eszközeinek gazdag tárházát lehetőségei szerint felhasználó propagandát szerencsésen egészítették ki a rádió kínálta lehetőségekkel. Itt csak Babits Mihály és Lepold Antal visszatérő rádióelőadásait említjük meg, amelyek sokat tettek a város népszerűsítéséért. Népszerűsítés az írott szó erejével Esztergom propagálása az írott szó erejével legalább olyan hatákonyan folyt, mint az előbb említett vizuális és auditív eszközökkel. Jelentős és kellően soha nem méltányolható szolgálatot tettek e téren szépíróink, kiknek a város-népszerűsítő munkája külön tanulmányt érdemelne. Ehelyütt azonban nem ezzel, hanem csak a kifejezetten várostörténeti, idegenforgalmi célzatú munkákkal foglalkozunk. A népszerűsítést azok a jeles személyiségek vállalták, akik a századforduló táján kezdett tudományos munkájukkal komoly eredményeket értek el a város múltjának kutatásában. Balogh Albin, Einczinger Ferenc, Lepold Antal, Keményffy K. Dániel s a többiek, kik vagy a Balassa Bálint Irodalmi és Művészeti Társaságban, vagy az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulatban tömörültek, alapos és értő cikkek sorával, a helyben alkotó művészek pedig grafikai tervező, képszerkesztő munkájukkal segítették a városkép, az esztergomi imago kialakítását A helybéli és a hazai igényeket főképpen útikalauzok révén igyekeztek kielégíteni. E téren az első szövetséges a háború után éledezni kezdő Magyar Turista Szövetség volt, amely egy új magyar útikalauz-sorozat közreadásának tervével foglalkozott. E sorozat egyik kötetét Esztergom és környéke ismertetésének szentelték. A terv megvalósulásával régi hiányt pótolt, hisz ilyen jellegű kiadvány korábban a XIX. század végén, a Woerl cég jóvoltából, Körösi László tollából jelent meg, „Esztergom" címmel a Laiszky Nyomda termékeként. A folytatásra 1912-ig kellett várni, amikor a Buzárovits cég kiadta Dvihally Géza Esztergom történeti és jelenkori ismertetése című könyvét. A Turista Szövetség jóvoltából 1921-ben megjelent kötet - melynek címét nem ismerjük - Percsoni Henrik írta. 1925-ben megjelent a Hunnia Nyomda kiadásában az „Esztergomi kalendárium", s még ebben az évben a külföld is felfigyelt a városra. A milánói „Glória" Casa Editice Italiana kiadó „Csodálatos városok" címmel megjelentetett sorozatában három magyar várost - Budapestet, Debrecent és Esztergomot - mutatta be egy-egy kis kötetben. Az esztergomi kötet megírására az olasz követség sajtófőnökét kérték fel. A mintegy 30 képet magába foglaló melléklet anyagának összeállításával Einczinger Ferencet bízták meg. 1926-ban a Buzárovits Nyomda gondozásában megjelent Lepold Antal - Homor Imre „Esztergomi útikalauz" című kötete, mely 148 oldalon foglalta össze a legfontosabb tudnivalókat. 1929-ben Vécs Ottó tollából kisfüzet jelent meg a Takarékpénztár gondozásában. A prospektus célja a fürdőző közönség tájékoztatása volt szórakoztató cikkek, riportok segítségével. Az ekkoriban már számottevő idegenforgalom tájékoztatása céljából a helyi sajtó közölte a város idegenforgalmi szempontból fontos létesítmények - Főszékesegyház, kincstár, kripta, harangtorony, Szent István Kápolna, Keresztény Múzeum, a Régészeti és Történelmi Társulat Múzeuma, Szent István Artézi Fürdőtelep, a vaskapui kilátós menedékház - nyitvatartási idejét. Az Országos Idegenforgalmi Tanács Esztergomban tárgyaló vezetői 1929. augusztus 15-én ígéretet tettek arra, hogy a fővárosról közelesen megjelenő útikönyvben megfelelő terjedelemben foglalkoznak majd Esztergommal. Szó esett arról is, hogy új térképet adnak ki, amely a Bécs-Budapest útvonal melletti romokra, kastélyokra és egyéb műemlékekere