Évkönyv ’92 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 1. (Esztergom, 1992)
Kántor Klára: A nemesi genealógia fonásai a Nyitra vármegyei levéltárban
Az izraelita felekezeti anykönyvek vezetését az 1840. évi 29. tc. rendelte el. Egyben kötelezővé tette a zsidók számára a vezetéknév használatát. Akiegyezést követően a kultuszminiszter 1885. november 13-i rendelete alapján anyakönyvi körzeteket állítottak fel számukra, élükön a rabbi-anyakönyvvezetővel. Az anyakönyvek nyelve a 19. századig kizárólagosan a latin volt. A magyar nyelvű anyakönyvezetést - magyar községekben - az 1836. évi 3. tc. engedélyezte először, majd 1840. évi 6. tc. - némiképp a másik végletbe esve - elrendelte az összes anyakönyvek magyar nyelven történő vezetését, tekintett nélkül a lakosság nyelvére. Az abszolutizmus idején a német nyelv használatát tették kötelezővé, ezzel szemben gyakran inkább a latínra tértek vissza. A maga korában egyedülállóan haladó szellemű 1868-as nemzetiségi törvény (1868: 44. tc.) egyházi hatáskörbe utalta az anyakönyvek nyelvének meghatározását. Csehszlovákiában az egyházi anyakönyvek és másodpéldányaik levéltári őrizetben vannak. Állami tulajdonba vételüket az 1949. évi 268. tv. rendelte el a területileg illetékes nemzeti bizottságok felügyelete alá helyezve azokat. A Nyitrai Kerületi Lt 1956-57-ben vette át az anyakönyveket (18 ' 7 A fondjegyzék alapján önálló fondcsoportot képező, III. Matriky jelzetű anyakönyvek és azok másodpéldányainak terjedelmes anyaga öt vallásfelekezet anyakönyveinek összesen 932 kötet eredeti és 303 doboz (kötetlen) másodpéldányát tartalmazza. Az anyakönyveket az egyházak igazgatási beosztásának figyelembe vételével rendezték. ( ' A katolikus egyház anyakönyvei a besztercebányai, nyitrai és esztergomi egyházmegyék területéről összesen 832 eredeti példányt tartalmaznak, melyek közül legrégebbi az 1626-tól vezetett komáromi anyakönyv. Az evangélikus egyház nyugati kerületének két (dunai és nyitrai) szeniorátusához tartozó 21 lelkészi hivatal anyakönyvei vannak a levéltár őrizetében, legrégebbi közülük az 1555-ös, Devicany-ból. A Dunáninneni református egyházkerület, komáromi és barsi egyházmegyéjének anyakönyvei közül 47 kötet eredeti példány található a levéltárban, legrégebbi a lévai, 1697-től vezetve. Miután izraelita anyakönyvek vezetése viszonylag későn indul meg, zömmel 19. század második feléből származó, döntő többségében másodpéldányokból áll a fond. Végül említést érdemel az orthodox egyház komáromi, egyetlen eredeti példány anyakönyve, melyet 1740 éa 1778. között vezettek. A nyitrai - s általában a szlovákiai - levéltárak őrizetében lévő egyházi anyakönyvek genealógiai forrásértéke annál inkább méltányolható, ha figyelembe vesszük, hogy ezt a területet kevésbé veszélyeztette a hódoltsággal járó pusztulás veszélye, s üy módon a kutatás során korábbi időkig tudunk visszamenni. Túlmenően azonban a genealógiai, népességstatisztikai szempontokon, az anyakönyvek - különösen az eredeti példányok - egyháztörténeti aspektusból is kitűnő forrásként szolgálnak, mivel számtalan - jellegénél fogva nem idetartozó - bejegyzést találhatunk bennük: plébánosok névjegyzékét, jövedelmi- s egyéb kimutatásokat.
