Évkönyv ’92 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 1. (Esztergom, 1992)
Ortutay András: Falusi árvák helyzete a XVIII--XIX. század fordulóján, Bajnán
között kilenc alkalommal vett fel kölcsönt, e 15 év alatt 141 f. 85 dénárt. A majdnem fél évszázados vizsgált időszakban az Egyediek házas zsellérként szerepeltek. Az 1794-1805 között nyolc alkalommal összesen majd 110 forintot kölcsön vevő Vizi Ferenc telkes jobbágy volt, az 1791-1806 között hét alkalommal kölcsönt fölvevő Pallagi Mihály házas zsellér volt, a tíz év alatt hat alkalommal 82 f. 37 d kölcsönt felvevő Tatai Ferenc telkes jobbágy volt. A gyakori kölcsönzőket az egyszerre felvett kölcsön nagyságában messze meghaladta a nemes Petrovich József egy alakalommal felvett 220 f.-os, illetve a fél telkes Bálás István egy alakalommal felvett 200 f-os összegével. A legkisebb kölcsönzött összeg néhány dénár volt. Elég egyértelműen meg lehet állapítani, hogy számarányukhoz képest mind az árvák között, ahol egy családról valószínűsíthető, hogy nemes, mind az árvapénztárból kölcsönzők közül, az egy Petrovich Józsefet leszámítva nem jellemző, hogy a nemesek részt vettek ezekben a gazdaségi ügyletekben. A tekintélyes összeggel szereplő árvák nagy többsége telkes jobbágy árvája vagy árvái, így Fazekas István árváinál apjuk után 32 f. 88 1/2 d-t, anyjuk után 435 f 5 d-t találunk. A fél telkes Pallagi Márton árváinál 303 f. felett rendelkezett az „árvák atyja". Az „árvák atyjának" számadása nem szól arról, hogy mi történt a telkes jobbágyok árvái esetéban a jobbágy telekkel, így csak ellenpéldaként vetem fel, hogy az egész telkes Vass János árváinál 7 f. 50 d tőkés és 9 f. 89 d kamatot tartottak számon. Ez arra utal, hogy a kamat behajtására nem nagyon törekedtek. Házas zsellérek árváinál is találunk tekintélyes összegeket. A dicalis összeírásakor még élő Almási Albertnek háza mellett mindössze 1 kapás szőlője, 3 káposztaföldje volt, mégis 1798-tól tekintélyes összeget kölcsönöztek ki árvái örökségéből, az induló tőke 164 f. 88 1/2 d volt. Annak ellenére, hogy a kölcsön vevők közül volt, aki néhány évre megfizette a kamatot az árváknak, 1805-ben 154 f. 43 d tölte mellett 36 f. 80 1/2 d meg nem fizetett kamat halmozódott fel. Jellemzőbb Császár Pál árváinak ügye. Itt a ház mellett a dicalis összeírásban csak szőlő szerepel, induláskor 130 f. volt az örökség, amelyből Császár Flórián és Császár Pál kivette a részét, csak három féltestvérük része, 34 f. tőke maradt vissza. Az általános képnek, amely szerint ha nem is kiugróan, de azért nagyobb vagyon maradt vissza a telkes jobbágyok után, mint a házas zsellérek után, ellene mond Marton Mihály árváinak helyzete. Marton Mihály zsellérnek az 1795/6-os dicalis összeírás szerint háza mellett két ökre, egy sertése, szőlője és káposztása volt. Halála után, 1804-ben a három árvára 834 f. 53 d hagyaték maradt. Nem lehetett véletlen, hogy ebből a tőkéből a legnagyobb összeget, több mint a felét a község jegyzője vette fel, majd egy év múlva korábbi adósaira hárította rá a terheket. A jegyzőnek volt eladósodva a korábban említett Petrovich József és Bálás István is, utóbbi csak tőkében 105 f. 15 d-al. Itt a magyarázatot csak a család helyzetének pontosabb ismerete adhatná meg. Az árváknak tartozók nagy száma és összegben* szóródásuk, a sokszor 15 éve nem fizetett kamat arra utal, hogy a falu lakossága számára a legolcsóbb hitelt az árvák vagyona jelentette. Úgy tűnik, hogy a kölcsönvevők között nagyjából fele-fele arányban voltak azok, akik csak a normális gazdálkodáshoz szükséges hitelt vették fel, a „kótya vetye" során termelő eszközökhöz, állatokhoz jutottak hozzá, egy-egy szőlőt, kenderföldet használtak éveken keresztül; vagy krónikusan pénzügyi gondokkal küszködő telkes jobbágyok és zsellérek voltak, akiknek a számításai között tudva-tudatlanul ott volt az, hogy az árvák halálával esetleg nem kell majd visszafizetni a tőkét és a kamatokat, vagy ha vissza is kell fizetni, ez nem lesz sürgős. Az árvák vagyonának több mint 5000 forintos végösszegét össze kell vetni az 1795/6-ban hizetendő hadi és vármegyei házi adó teljes összegével, amely 1787 f. 29 2/8 d. volt. De a húsz évvel későbbi 1814/5-bői való teljes összeg, a napóleoni háborúk inflációját tekintve is csak 2656 f. 38 1/2 d volt
