Évkönyv ’92 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 1. (Esztergom, 1992)

Ortutay Andrásné: Nyergesújfíüu a XVIII. század végén

környéken. Az öregek korcsoportjuk létszámának megfelelő számban távoztak. Feltűnő a 46-50 éves férfiak kiugró száma - hiszen az ő korcsoportjuk a korfában nem ugrik ki. Az előzetes sejtéssel ellentétben nem voltjellemző a nők gyermekágyi halandósága: 1785 és 87 közt nem halt meg anya a szülés utáni időszakban. A nemek aránya (ha az összeírt, azaz a jogi népességet számítjuk, s eltekintünk a valószínű pontatlanságoktól) a következő: férfiak: 833 nők: 629 1000 férfira jut: 755 nő. A kor Magyarországa legnagyobb részére a férfitöbblet volt jellemző (az összeírtak számát növeli még a hadsereg létszáma is.) Csak egy keskeny sávon: Szepes, Árva, Trencsén és Vas megyében, valamint a nagyobb városokban volt nőtöbblet. Határozott férfitöbblet mutatkozott a török által erősen elpusztított területeken, a falvakban, főleg a németség körében. A mai Európában a férfitöbblet fejlettség alacsonyabb fokának jele, a térség egy észak-nyugati (nőtöbbletű) és egy dél-keleti (férfitöbbletű) régióra őszük, s Magyarország a két régió határvonalán van. A XVIJI. században - úgy tűnik - más szabályok érvényesültek. Esztergom vármegyében átlagban 980 nő jutott 1000 férfira. Ez megegyezett a környező megyék közül Pozsonnyal, egy kicsit több volt, mint Pest, Fejér és Veszprém megyében, egy kicsit kevesebb, mint Hont, Bars, Nyitra, Mosón és Győr megyében (3 J (39) Nyergesújfalu adatai eltérnek a megye átlagától. Ezt nem magyarázza a fiúk nagyobb születési száma - hiszen halandóbbak is voltak. 1785-87: született fiú: 41 \ 1 leány: 37 j > Tehát ha kevés is, de van meghalt: férfi: 50 \ f természetes szaporodás nő: 21 I 71 J De bizonyos, hogy a nők statisztikáját (főleg a szolgálókét és a rokonokét) igen pontatlanul vezették. Túlságosan kicsi a nem saját családjuknál élő és férjhezmenő leányok száma, túlságosan hanyagnak tűnik a távozás „befirkálása". A másik ok a falu gazdálkodása és a bevándorlás. A szinte egyértelműen mezőgazdaságból élő lakosság megkívánta a munkáskezet, a 12-25/30 év közöti, nőtlen férfi munkaerőt, s el is tudta őket tartani. Az átlagosnál fejletebb helyi ipar pedig vonzotta a mesterlegényeket. Női (háztartási) cselédségről kevésbé beszélhetünk, csak 1-2 módos családnál (pap, postamester). Az összeírt férfiak száma 218. 31 háztartásban találtak egy főt, l-l háztartásban 8-910 főt is. Migrációjuk igen nagy: 124 férfit érint. Kevesebb a szolgák száma: 122 fő. Egy nőcselédet írtak össze 28 háztartásban, a legtöbb (8 nő) egy háztartásban szolgált. Migrációjuk is kisebb mértékű: 71 főt érint. így az átlagosnál nagyobb a férfitöbblet nem a fejletlenség, valami primitívebb állapot jele, hanem logikus következménye a falu múltjának, vonzó földrajzi helyének és gazdasági feltételeinek.