Évkönyv ’92 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 1. (Esztergom, 1992)

Ortutay Andrásné: Nyergesújfíüu a XVIII. század végén

összeírok „Élet idejét" - kétség esetén - az anyakönyvből rendeli el ellenőrizni, de - szükség esetén - beéri „az ábrázatból, és a Testnek külső formájából" való következtetéssel. Tisztázza a „Qualificatio" tág fogalmát: családi állapot, származás, hivatal, testalkat (de: „ez a fel jegyzés a Papokra, Nemesekre, Tisztviselőkre, és egyébb tisztességes Charakterben lévő emberekre nézve ... nem szükséges"), tartózkodási hely. Tisztázza, mit értsenek a papi, nemesi rend, „Városi Polgárok és Falusi mesteremberek", „Parasztok" „Katonák" és az örökösök és „nevendékenyek" fogalmán:" ... Fábrikákból, Só- és Ércbányákból, Vas-Hámorokból, különös találmányú Mesterségekből, avagy Kézi-Mesterségekből magokat és Familiájukat leginkább táplálják.", de nem tartoznak ide az az iparosok, akik „valamelly rossz vásári Munkákat készítenek, vagy pedig csak, valakiknek vagy magok Saját, vagy pedig Árendás földjök vagyon, hogy ők egy egész, három fertály, fél, avagy egy fertály Séssioju Parasztot, avagy Jobbágyot Tesznek..." Az összeírás természetéből, célkitűzéséből fakadó pontatlanságokat láthatóan fokozhatja az előírás néhol felesleges bonyadalmassága. Ezek - úgy hiszem - egy rendezett, zárt szerkezetű kb. 1400 lakosú faluban kevésbé torzítják a képet, mint nagyobb települések - városok - illetve tanyák, puszták és vándorló népesség - cigányság - esetében. Az emberek ismerték egymást, bonyolult rokonsági szálak kapcsolták őket össze, és a pap (egy vallást, a római katolikust követő falu lévén) ismerte valamennyi hívét, és rendelkezett az anyakönyvek adataival is. A faluban zsidók nem éltek, a nemesek, tiszviselők száma elenyésző volt. Ennek ellenére az ívek néhány fogalmát értelmezni kell. Külön magyarázatra szorul a „zsellérek" kategóriája. A „foglalkozás" rovatban is zsellérnek minősítetteken kívül (1/4 teleknél kevesebbel rendelkezőek) ide tartoznak azok a korábban fel nem sorolt férfiak, akikre a hadsereg nem tart számot. így az urasági tisztek (110., ispán), a jegyző (198.), egyes, valószínűleg szegényebb iparosok (15 fő: 6 molnár, 1 zsindelyes, 2 takács, 1 pék, 2 csizmadia, 2 „suszter"), a postáslegény (16.), a községi katona (15672.), 5 pásztor (disznó-, borjú-, tehén- és birkapásztorok, 50., 53/1/3/4., 56.), 47 napszámos, a parasztok nem elsőszülött fiai, egyes 40 éven felüliek és a túlságosan alacsonyak. A ketegória bizonytalan voltát mutatja, hogy egy családon belül is lehetséges a keveredés. Erre tipikus példa: 82.: Michael Varga, 57 éves, nős, 1/2 telkes fiai: 1. Franciscus, 22 éves, nős, örökös 2. Abertus, 17 éves, nőtlen, zsellér 3. Stephanus, 15 éves, nőtlen, utód A rejtélyes „más állami szükségletek", azaz röviden, „egyéb" kategóriája tartalmazza mindazokat a férfiakat, akik az előző rovatokból kimaradtak, nem örökölnek, tehát katonai célokra felhasználhatók. Típusai: 11.: Leopoldus Miller, nőtlen, 28 éves, középtermetű kereskedő Pesten mészárosmester 2. fia 16.: Sebastian Hauskneckt, nőtlen, 18 éves, középtermetű árva, szolga 79/3.: Math. Humel, 23 éves, nőtlen, középtermetű Josphus Humel, 16 éves, (utólag javítva: 17), alacsony Jos. Man 1/4 telkes rokonai, szolgálnak 78.: Franciscus Füleky, 16 éves, alacsony Mich. Füleky 1/2 telkes 3. fia