Évkönyv ’92 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 1. (Esztergom, 1992)

Ortutay Andrásné: Nyergesújfíüu a XVIII. század végén

Az összeírás lebonyolítását gondosan előkészítették. Új szervezetet és módszereket nem kellett alkotni: az örökös tartományokra érvényes 1777. évi rendeletet alkalmazták. Előre megállapították a települések nevét és sorszámát (Neudorf, Nro 5.), az összeíró biztosokat Pozsonyba rendelték rövid tanfolyamra, számlálásban gyakorlott tiszteket vezényeltek Magyarországra. A megye (város) által kirendelt polgári biztos (Sigmund Thaly, az egyesített Esztergom és Komárom megye szolgabírája) és a katonai összeíró biztos (Sigm. SpiÜmann, az Esterházy Miklós ezred főhadnagya) járták a települést Az ő személye biztosította, hogy maradéktalanul érvényesüljenek a hadsereg szempontjai, s megelőzött egy esetleges ellenállást Kíséretükben volt a helyi katolikus lelkész (Nicolaus Huszár), a katolikus faluban az „összeírandók lelke" kedvéért Az összeírás nyelve német volt Házanként és családonként kellett íveket kitölteni, majd településenként és megyénként összesíteni. A tervezet lehetővé tette a folyamatos továbbvezetést. 1786. január 23-án szigorú utasítás tette kötelezővé az első revíziót, erre 86 tavaszán került sor. A demográfiai változásokat (születést, halált házasságkötést az életkor és foglalkozás, sőt a testmagasság változást a költözést) 1785 és 87 közt (1787 márciusáig) vezették is. 1788-ban a megyék „hallgatólagosan" felhagytak a rendelet betartásával, s az 1790/9l-es országgyűlés érvénytelenítette is. Esztergom vármegye nemesi közgyűlésének jegyzőkönyvei is őrzik az összeírás előkészítésének gondos voltát 1795. január 12-én kiadták a Helytartótanács 28570/1785. számú utasítását az összeírok okulására, s utasítottak, hogy az összeírásokat úgy kell elvégezni, hogy a lakosság növekedése és fogyása megállapítható legyen. Február 28-án tisztázták, mit értenek az összeírok a „ház" fogalmán: a házakat és épületeket, amelyeknek alapja már áll, külön számmal kell ellátni. (így írtak össze Nyergesen 2, eleve lakatlan házat is.) A jozefinus rendszerhez illő pontossággal rendelkeztek, hogy az összeírási táblázatok árát a vármegyei házi kamatból fizessék, és azokat ne a bíró házánál, hanem a vármegye házán őrizzék. Az összeírást 1785. március 21-én kezdték meg, és már március 30-án be is fejezték.

(13) Vitatható, hogy ez volt-e valóban az első modem magyar népszámlálás. A kérdés eldöntéséhez meg kell határozni, mit értünk a népszámlálás fogalmán. „A mai népszámlálás a kormányzat által végrehajtott, általában rendszeres időközökben megismételt igen átfogó és terjedelmes statisztikai művelet, amely meghatározott területen élő minden egyes személy egyéni - elsősorban demográfiai - adatainak egy időpontra vonatkozó összegyűjtésére és feldolgozására irányul."

(14) Tehát a népszámlálás vizsgálására alkalmas korábbi források (adóösszeírások, dicalis összeírások, dézsmajegyzékek, urbáriumok, conscriptio animarum, canonica visitatiok, a leíró - jobbára kéziratos, személyes adatgyűjtésen alapuló - statiszták, közegészségügyi-járványügyi összeírások, anyakönyvek ezt a célt ki sem tűzték. Szerepük, hogy az államilag előírt, az igényeket azonban pontosan ritkán megfogalmazó összeírási kívánságokat helyi szempontok szerint, jól-rosszul konkretizálták." így a szempontok - többnyire a gazdasági teherbíróképesség felmérése, az adóztatás, katonai felmérés - maguk lehetetlené teszik, hogy az élesen tagolt rendi társadalom egészéről képet kapjunk. A Józsefi állameszme igényeire és az abszolutisztikus államhatalom teljes apparátusára volt szükség, hogy egy, az egyetemesség és az egyénekre vonatkoztatás követelményeinek megfelelő adatgyűjtés igénye felmerüljön és le lehessen bonyolítani. Persze, a tökéletesség igényével készült összeírás eléggé pontatlan. A hiányosság oka számos technikai fogyatékosság: a számadatokat nem ellenőrizték, a többszöri tisztázás számszaki hibákat is eredményezett, azokra, akik a település társadalmának nem voltak stabil tagjai (szolgák, legények, pásztorok, koldusok, cigányok, magányos öregek, újszülöttek) nem voltak mindig figyelemmel. Bitzalmatlan lehetett az adatközlő lakosság is. De a legtöbb torzulást a még mindig egyoldalú célkitűzés, a hadsereg szempontja okozta. Ezért a nők