Évkönyv ’92 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 1. (Esztergom, 1992)
Szabó János: Az Esztergom vármegyei Közjóléti .Szövetkezet szervezete és tevékenysége (1942-1944)
///. Befejezés, értékelés Az Esztergom vármegyei Közjóléti Szövetkezet, mint a nagy egész része, természetesen az összes olyan ellentmondást és problémát magán hordozta, ami az ONCSA egész rendszerét is jelemezte. Nem a szegénység egészére irányuló, vagy a szegénység alapjait általában gyengíteni kívánó politikáról volt szó, csak a teljesítményre képes családokat támogatta, az önkényes alapú szociálpolitikát törvényes szintre emelte, és azt elnyomó eszközként alkalmazta, összefonódott a zsidóellenes elmélettel és gyakorlattal. (11 -) A társadalmi folymatokhoz képest fáziskésében volt, nagyságrendje messze elmaradt a szükségletektől, átfogó földbirtokpolitikai koncepció, illetve ennek lehetetlensége miatt eleve korlátozott volt. } Az ONCSÁ-nak ugyanakkor volt jónéhány olyan részlete is, amit mai bírálói is pozitívumként említenek. Helyes volt az az elv, hogy segélyezés helyett munkáról, illetve megélhetési lehetőségről kell inkább gondoskodni. (l16 '' Sokkal erőteljesebben érvényesítette a szociális szempontokat más korabeli, részben hasonló célú kezdeményezéseknél. Jó és érdekes kezdeményezései voltak a szociális kataszter, a családgondozói hálózat, a kölcsönjuttatási tevékenység, a bérlőszövetkezetek, stb. (117) Bár más közjóléti szövetkezet részletes működését nem ismerem, (11S ' valószínű, hogy Esztergom vármegyei Közjóléti Szövetkezet nem különbözött túlságosam az országos gyakorlattól. Az egyéni juttatások formáit központilag szabályozták. De nem tértek el lényegesen az egyes juttatási címek közötti arányok sem az országostól. ( ) Az esztergomi szövetkezet saját kezdeményezésű, üzemnek minősülő tevékenységei közül a legfontosabbak az építkezéseket szolgálták, egyedül a mezőgazdasági gépkölcsönzés volt e tekintetben kivétel. A közellátási jellegű tevékenységeket (lábbeli-javítás és -értékesítés, szappanfőzés, stb.) központilag írták elő. Több közjóléti szövetkezet alakított egybefüggő nagyobb birtoktesteken jól működő bérlőszövetkezeteket. Esztergomban sem ilyen, sem más, mezőgazdasági jellegű üzem - a gépkölcsönzésen kívül - nem volt. Az iparvidéki kirendeltség terve, illetve részleges megvalósulása viszont talán esztergomi specialitás volt. A tölesztési készség az országos átlaghoz hasonlóan Esztergomban is várakozáson felül jó volt. A városnak a községhez képest viszonylag nagyobb súlya is megfelelt az országos tendenciáknak. A jogszabályokban, utasításokban megfogalmazott elvek természetesen csak kisebb-nagyobb döccenőkkel valósultak meg a gyakorlatban. Esztergomban talán a tervszerűség és az optimális hatékonyság fontos szempontjai szenvedték a legnagyobb csorbát, helyükön sokszor a pragmatizmus és a jószándékú aktivitás foglalta el. Ennek és az ezzel összefüggő nagyobb ívű koncepció hiányának persze személyi okai is voltak. Szabadi István, az igazgató saját személyi anyaga szerint érettségivel sem rendelkezett. De semmi nyoma nincs annak sem, hogy ő vagy bármelyik - egyébként magasabb képesítésű - munkatársa elvégezte volna a rendeletileg is előírt egyetemi szociális tanfolyamot. 1945-tel lezárult az Esztergom vármegyei Közjóléti Szövetkezet történetének első, érdemi szakasza. Az 1948-ig tartó második szakasszal kapcsolatban is felmerül azonban néhány érdekesnek tűnő, megválaszolásra váró kérdés. - Mi történt az 1945. utáni inflációs időkben a szövetkezeti követelésekkel? (1944. december 31-én ez több, mint 1.000.000 P volt.)
