Évkönyv ’92 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 1. (Esztergom, 1992)
Csombor Kizsebel: Lengyel katonai menekültek Esztergomban a II. világháború idején
volt a vízivárosi plébániatemplomban, majd megkoszorúzták a dunaparti Serédi sétányon (ma Sobieski sétány) álló Sobieski emlékművet Utána került sor a gyűlésre a Széchenyi Kaszinó (ma lakóház) dísztermében, melyet megtöltöttek a menekültek és az érdeklődők. Részt vett az összejövetelen Henryk Slawik, a Polgári Bizottság elnöke, Dr. Késmárki-Frey Vilmos főispán, a lengyel táborok parancsnokai stb. Beszédet mondott dr. Lukács György, a Társaság elnöke, dr. Etter Jenő polgármester, aki két nyelven, magyarul és lengyelül szólt, nem kis ünneplést váltva ki ezzel, dr. Kertész János író és dr. Kovács-Karap Ernő volt országgyűlési képviselő. (15a) A szónokok a magyar-lengyel barátságot méltatták, és beszéltek a művészet, irodalom nemzeti megtartó erejéről. A város képviselőtestülete a felmerült kiadások fedezésére 403 pengő 47 fillért szavazott meg. így határozott, „minthogy az Esztergomban megtartott vándorgyűlés városunkra nézve mindenképpen megtiszteltetés volt, annál inkább, minthogy a Magyar-Lengyel Mickiewicz Társaság a magyar-lengyel testvérkapcsolatok fenntartását és ápolását szolgálja." (151) A városban 1944 januárjában ismét lengyel előadás volt. Abemutatót Cseicsner Rezső, az Idegenforgalmi Hivatal vezetője szervezte, megnyerve a pilisvörösvári táborparancsnokságot hogy itt is mutassák be a lengyel népszokásokról és népművészetről szóló előadást. (152 ' r A kulturális eseménynek számító bemutatót a Fürdő Szálló nagytermében tartották, ahol megjelent a város vezetősége, dr. Etter Jenő polgármester, dr. Bánomy Antal főjegyző, dr. Bády István tanácsnok, stb., és az érdeklődők hatalmas tömege. A betlehemi játék, a krakkói táncok, a lengyel dalok, mint már annyiszor, most is óriási sikert arattak. A város közönsége olyan szeretettel fogadta az előadást, „amilyen szeretettel és rajongással jönnek közénk a pillanatnyilag hontalan testvér nép fiai." (153,) Befejezés, összegezés A német-lengyel háborúban a magyar közvélemény Lengyelország mellett állt, és a lengyel ellenállás összeomlása után Magyarországra érkező menekülteket mindenhol nagy együttérzéssel fogadták. Különösen igaz ez Esztergom esetében, melynek lakói mindig hálával gondoltak Jan Sobieski lengyel királyra, akinek döntő szerepe volt Esztergom török alóli felszabadulásában. Ehhez járult, hogy az esztergomi, esztergomtábori internáló táborok élén olyan magyar parancsnokok álltak, akik a menekülés és az internálás megrázkódtatásait átélő lengyel katonákkal együttérezve a központi rendelkezéseket enyhébb formában, az internáltak érdekeinek maximális figyelembevételével hajtották végre. A város polgármesteri székébe 1941-től az a dr. Etter Jenő került, aki az első világháború idején lengyel földön sebesült meg, és lengyel parasztoknak köszönhette gyógyulását. Irányítása alatt Esztergom vezetése igyekezett a város és a menekültek érdekeit úgy összehangolni, hogy a jobbratolódó, németbarát magyar kormányok hatalma kerülése idején sem változott a városban élő lengyelek helyzete, akiknek a fokozódó drágaság és infláció körülményei között fizetésük évenkénti emelésével megélhetésük biztosítva volt. A „lengyel polgármester" neve, segítőkészségének híre az egész országban ismert volt a menekültek között, hiszen a hozzá eljuttatott kérések teljesítéséért kapcsolatait igénybevéve mindent megtett. Az ország német megszállása után (1944.III. 19.), 1944 nyarán a Gestapo letartóztatását csak bevonulásával kerülhette el. A város lakói és a menekültek között harmonikus, baráti viszony alakult ki. A lengyel rendezvények, a közösen hallgatott misék, koszorúzások a Sobieski-emlékműnél egy-egy lengyel rokonszenv-tüntetéssé váltak, ami németelleneséget is jelentett egyben. A lengyel menekültek segítségében megmutatkozó magyar-lengyel barátság második világháború alatti története olyan fejezete történelmünknek és ezen belül Esztergom város helytörténetének, amelyre joggal lehet büszke országunk és a város lakossága.
