Évkönyv ’92 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 1. (Esztergom, 1992)

Kántor Klára: A nemesi genealógia fonásai a Nyitra vármegyei levéltárban

rét stb.) szerint, leírják pontos földrajzi fekvésüket, részletezik hozamukat vagy jövedelmezőségüket A vagyonleltárak valóságos tárházai a településtörténeti adatoknak. A tanúvallatási jegyzőkönyvek nagyobb részt a nemesi leszármazás igazolása céljából készültek, s esetenként a családnevek fejlődésének, illetőleg kialakulásának használható forrásai. Az 173 l-es nemesi vizsgálat alkalmával Csejtén a megyei armálisok hitelességét vizsgáló bizottságnak feltűnt, hogy az egyik, armálisát bemutató nemes Kelemen vezetéknevű, holott egyenes leszármazottjának vallja magát az armálist nyerő Sinkovics vezetéknevű nemesnek A talány végül is az eskü alatt valló tanúk elbeszélése nyomán oldódott meg, miszerint az armálist szerző őst Sinkovics Kelemennek hívták, akit közönségesen a magyarok Kelemennek, a szlovákok Kalamennek szólítottak, mivel közkedvelt ember volt, s így az utódaira már mint vezetéknév maradt

(28-) Az ugyancsak a családi iratok között található anyakönyvi kivonatok - különösen, ha az eredeti anyakönyvek elvesztek vagy megsemmisültek - elsőrangú forrásai a genealógiai kutatásoknak Az anyakönyvi kivonatot mindig csatolni kellett a nemesi bizonyságlevélért s egyéb nemesi ügyekben beadott folyamodványokhoz. Ezek az anyakönyvi kivonatok a 17.-18. századokban szülte kivétel nélkül latin nyelvű, kézzel írott okiratok. A 19. század elejétől gyakoribbá válik a magyar nyelv használata, 1843-ban a galóci plébános nyomdailag sokszorosított, anyakönyvi kivonat céljait szolgáló, díszes űrlapot használt Az Acta Nobilitaria I-7/c jelzetű állaga az 1754-57. évi Nemességvizsgálati jegyzőkönyvekből és a hozzá tartozó indexből áll. Ennek alapján a 18. századi Nyitra vármegye nemesi társadalmának egész képe felvázolható, hiszen a jegyzőkönyvekben részletes leírását találjuk egyes nemesi családok eredetének (mikor, honnan költöztek a megyébe), nemeslevelük leírása, annak eredete, hitelessége, birtokviszonyaikra stb. vonatkozó adatok mint a tanúvallomásokkal alátámasztott leszármazási vázlatok egyaránt szerepelnek benne. A megyei nemesség koronkénti nyilvántartását a conscríptiók, a Nemesi összeírások néven szereplő, s a fondjegyzékben I-7/d jelzetű állag tartalmazza. Ennek első 3 tétele némiképp megtévesztőén - ugyanannak az 1781-es nemesi összeírásnak egy eredeti, hitelesített és két másolati példánya. Az állag legértékesebb sorozata az 1639-1795. közötti nemesi összeírások, amelyek a szolgabírói járások szerint sorolják fel a helybéli nemeseket. Az összeírások mindig első helyen tüntetik fel a járásban lakó vagy ott birtokos főpapok és főnemeseket (praelati et magnates), másodsorban a birtokos középnemességet (domini nobiles), majd őket követik a kurialista és armalista nemesek (curialistae et armalistae). A nemesek felsorolásán kívül értékes adatokat találunk itt a hódoltságkori (Érsekújvár eleste utáni) falvak állapotára vonatkozóan (deserta: Turcis subiectae seu non liberae), de informálódhatunk a porták és malmok számáról is. Az összeírásokhoz nem készült a kutatást megkönnyítő segédlet, ezért végig kell lapozni. A fenti állagokat a 2 dobozra terjedő Genealógiai táblák gyűjteménye zárja. A dobozok iratanyaga eredetét és forrásértékét tekintve is különböző, ugyanis míg az egyik doboz (I-7/b) a családi iratokból kigyűjtött 17-18. századi leszármazási táblákat tartalmazza, a másikban részint Romhányi levéltárnok vázlatait, valamint a polgári peres iratokból alkalmanként kiemelt s összegyűjtött táblákat találjuk. Mindkét doboz rendezetlen, ezért - a kutatást elősegítendő - névmutatót készítettem hozzájuk, melyet a dolgozat függelékében közlök.