Évkönyv ’92 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 1. (Esztergom, 1992)
Csombor Kizsebel: Lengyel katonai menekültek Esztergomban a II. világháború idején
Csombor Erzsébet Lengyel katonai menekültek Esztergomban a II. világháború idején Bevezetés A tengelyhatalmak oldalára csatlakozott Magyarország az 1939. szeptember elsején kitörő német-lengyel háborúban a semlegesség álláspontjára helyezkedett. Indokolta ezt a hagyományos magyar-lengyel barátság, a magyar lakosság lengyelek iránti szimpátiája, de fontos tényező volt az is, hogy a magyar uralkodó osztály egy része félt Hitlertől. Ezt az angol orietációjú réteget képviselte a politikában Teleki Pál, Magyarország akkori miniszterelnöke, aki támogatói között tudhatta a jelentős befolyással bíró Keresztes-Fischer Ferenc belügyminisztert is. A Teleki-kormány elutasította a németeknek a kassai vasútvonal használatára vonatkozó kérését. „Ez a körülmény megakadályozta, hogy a németek szeptember 17-ig teljesen birtokba vegyék a Krakkótól-Przemysl-től délre eső lengyel területeket" , ami lehetővé tette a lengyel hadsereg menekülő egységei számára, hogy viszonylag zavartalanul lépjék át a lengyel-magyar határt. A magyar kormány menekültekkel kapcsolatos álláspontját, Csáky külügyminiszter közölte az őt 1939. szeptember 17-én felkereső Leon Orlowski lengyel követtel. E szerint: „Azok a civilek, akik el tudják látni magukat, idegen állampolgárként kezeltetnek, akik támogatásra szorulnak, menekült táborokban nyernek elhelyezést, • az átverődött katonákat a hadijog gyakorlata alapján lefegyverzik és internáló táborokban helyezik el." ( A szeptember közepétől tömegesen - ma kb. 100.000-es létszám a leginkább elfogadott adat - érkező lengyelek között lévő polgári menekültekről a Belügyminisztérium IX., szegényellátási és általános segélyezési osztálya gondoskodott. Vezetőjét, Dr. Antall Józsefet menekültügyi kormánybiztossá nevezték ki. A lengyel polgári menekültek táborai a lakóhelyükül szolgáló helységek közigazgatási határai között szerveződtek, gyakorlatilag szabad mozgásukat nem korlátozták. Segélyt kaptak, amelyet úgy állapítottak meg, hogy abból egy felnőtt munkavállalás nélkül, szerényen megéljen. Külön apparátust igényelt a lengyel katonai menekültügy megszervezése. A zárt egységekben vagy egyénileg, nagy számban érkező katonák ügyeinek intézése, lefegyverzésük és táborokba való szállításuk irányítása a Bartha Károly honvédelmi miniszter szeptember 25-én kelt rendeletével, az 1. Csoportfőnökség keretében lértehozott 21. osztály feladata lett. Élére Baló Zoltán ezredest nevezték ki. <3 ' } Őt 1943 októberében Utassy Lóránd ezredes váltotta fel. Az országnak elsősorban északi, északkeleti és dunántúli részén kialakított katonai internáló táborok • számuk elérte a százat - közvetlenül a területileg illetékes hadtestparancsnokságok hatáskörébe tartoztak, melyeknek gondoskodni kellett a táborok őrzéséről és élelmezéséről. A tiszteket üdülőkben, panziókban, a legénységet szükségmegoldásként elhagyott mezőgazdasági épületekben, ipari létesítményekben, a magyar katonaság által nem használt barakktáborokban helyezték el. így kerültek lengyel menekült tisztek Esztergomban a Tiszti üdülőbe, és legénységi állományú katonák és altisztek a közigazgatásilag Esztergomhoz tartozó Esztergomtáborba. Az internálás mértékét HM. rendelet szabályozta. E szerint a lengyel internáltak nem hadifoglyok, de szigorú, zárt őrzésüket Németországra való tekintettel biztosítani kell, amit azonban emberséges bánásmóddal kell megvalósítani. ' ' Az őrszemélyzet magyar
