Évkönyv 2010 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 19. (Esztergom, 2010)
Várvédő harcok a török korban - Domokos György: A törökellenes védelmi rendszer kiépítésének vázlatos története a 16. század második felében
DOMOKOS GYÖRGY is a Haditanács kezébe adták. Ferdinánd számára még egy előnnyel járt a Haditanács létrehozása: felállításával Bécs javára dőlt el a hadvezetés feletti ellenőrzésért a magyar rendekkel folytatott harc. A Haditanács alárendeltségében új tisztségek és hivatalok jelentek meg, amelyek egy-egy szakterület irányításáért feleltek. A főhadszertámok a várak hadianyag-ellátását, a fo erődítési biztos az alá rendelt építési felügyelőkkel a várak építkezéseit, a főélelmezésmester értelemszerűen az élelmezést, a főmustramester a hadi fizetőmesterekkel a zsoldellátást intézte, a főhajóhídmester pedig az utánpótlást szállító dunai flottát irányította. Az iratok kiállítását és kezelését az Udvari Hadikancellária végezte. A Haditanács működésének hatékonyságát viszont rontotta, hogy a hadügyre fordított pénzekkel nem ő, hanem az Udvari Kamara rendelkezett. Vagyis a Haditanács kérésére a Kamara utalványozott, már ha nem utasította el az igényeket az örökös pénzhiányra való hivatkozással. A Haditanács létrejötte meggyorsította a magyarországi hadszíntéren a végvidékek kialakulását. 1559-ben befejeződött az egyetlen főkapitány irányítása alá helyezett horvát és vend, 1562-re pedig a győri végvidék megszervezése. 1566-ig kiformálódott a bányavárosi, a felső-magyarországi és a (Szigetvárat és a Balatontól délre fekvő várakat magában foglaló) dunántúli főkapitányság is. Ám amíg e hármat ekkor még magyarok irányították, addig a győri végvidék, részben, mert Bécset védte, részben, mert az alsó-ausztriai rendek fizették, mindvégig német tisztek vezetése alatt maradt. Ezek a főkapitányságok a végvidéki főkapitányok parancsnoksága alatt álltak, akik a központi várból irányították a végvidék királyi katonaságát, királyi őrséggel ellátott várait. Mellettük ugyanazon végvidék vármegyéinek hadügyeit a kerületi főkapitányok intézték, így ők vezették a nemesi felkelést, a városok csapatait is. Az előbbit az adott végvidéket finanszírozó ausztriai rendek jelöltjei, az utóbbit viszont csak magyar honfiúsítással rendelkezők töltötték be, de gyakorta előfordult, hogy a két tisztséget egyazon személyre bízták. Az 1566. évi török hadjárat azonban rögvest a frissen kialakult szervezet átalakítására kényszerítette a bécsi hadvezetést. Gyula elestével megszűnt a tiszántúli főkapitányság, és a törökök északkelet felé hatalmas területet foglaltak el. így Tokaj, Ecsed és a kettő közti résben 1573-76-ban épült Kálló került a védelem első vonalába. Szigetvár helyét a jóval nyugatabbra fekvő, 1568-ban királyi kézbe vett Kanizsa vette át, és körülötte jött létre a kanizsai végvidék. Az 1568-ban megkötött drinápolyi béke azonban lehetővé tette az átszervezések befejezését, az immár 123 királyi várat, azok kb. 22-23 ezer főnyi őrségét magában foglaló törökellenes védelmi rendszer megszilárdítását. A béke lejártakor, 1576-ban pedig a bécsi hadvezetés elérkezettnek látta az időt, hogy számba vegye mindazokat a problémákat, amelyek a Haditanács létrejötte óta a védelemmel kapcsolatban felmerültek. Az 1577 nyarán megtartott nagy haditanácskozáson a török elleni védekezés szinte minden politikai, gazdasági és katonai vonatkozása szóba került. Legfőkép86
