Évkönyv 2010 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 19. (Esztergom, 2010)
Várvédő harcok a török korban - Domokos György: A törökellenes védelmi rendszer kiépítésének vázlatos története a 16. század második felében
A TÖRÖKELLENES VÉDELMI RENDSZER KIÉPÍTÉSÉNEK VÁZLATOS TÖRTÉNETE... megszerezte a cseh és a magyar koronát is (1526, 1527), ám bátyja beleegyezése - és főként segítsége - nélkül mozgástere igen csekély maradt. S éppen ez jelentette a legnagyobb problémát Magyarország számára. V. Károlyt ugyanis sokkal jobban érdekelte a franciákkal vívott háború, mint a Ferdinándot jóval közvetlenebbül érintő török fenyegetés. S amikor figyelmet szentelt e konfliktusnak, számára a két lehetséges hadszíntér közül az észak-afrikai számított elsődlegesnek, ahol az Oszmán Birodalom vazallusaivá vált, a Földközi-tenger partjait és kereskedelmét veszélyeztető kalózok ellen folyt a harc. Az olyan kérdések, mint Ferdinánd magyar trónigényének támogatása, vagy 1526 után Szapolyaival és a mögötte álló Portával Magyarországon vívott háborúja, várhattak. Ennek ellenére a két birodalom összeütközése elkerülhetetlenné vált, mivel mindkettő terjeszkedőben volt. Az ütközőzóna pedig részben épp Magyarország területén húzódott. Az említett ellentét másik szereplője, I. Ferenc francia király, minden erővel arra törekedett, hogy széttörje az országát körülvevő Habsburg-gyürüt. A kontinens átellenes végén fekvő Franciaországot lényegesen kevésbé zavarta az oszmán hódítás, mint a Habsburgokat. Olyannyira nem, hogy amikor az Észak-Itáliáért folyó háborúskodásban fordulat állt be, és a kezdeti francia sikerek után a Habsburgok egyre inkább fölénybe kerültek, a francia külpolitika mindinkább hajlott arra, hogy a Portában egyfajta szövetségest lásson. Amikor pedig 1525-ben, a páviai csatában, a spanyol muskétások fergeteges sortüzeiben a francia lovagok rohamai sorra ösz- szeomlottak, és maga I. Ferenc is fogságba került, már természetszerűleg bekövetkezett a kezdetben persze burkolt kapcsolatfelvétel. Nyilván nem arról van szó, hogy Szulejmán francia biztatásra támadta volna meg Magyarországot és rajta keresztül a Habsburgokat, csupán az „ellenségem ellensége a szövetségesem" elve érvényesült. S a többi európai hatalom? Velence minden erővel igyekezett az amúgy már hanyatlásnak indult levantei kereskedelmét elősegítő, az oszmánoktól az idők folyamán megszerzett kiváltságait biztosítani, tehát pillanatnyi érdekei szerint viszonyult a török kérdéshez. Lengyelország, amely elsősorban az oszmán-vazallus krími tatárokkal hadakozott, 1525-ben békét kötött a Portával, de így is számos ellensége maradt: Oroszország, Dánia, a német lovagrend, stb. így vajmi kevés figyelmet fordíthatott Magyarországra. * Ilyen külpolitikai konstelláció közepette a magyar kormányzat külső segítségre nem igazán számíthatott. Egyetlen tényező tudta volna tehermentesíteni az országot: a perzsa háború, ám amióta a harcias Iszmail sah 1514-ben Csaldiránnál döntő vereséget szenvedett I. Szelimtől, ennek lehetősége is semmivé vált. Az oszmánok keleti lekötöttségének megszűnése ellenére II. Lajos 1519 áprilisában, elismerve te81
