Évkönyv 2010 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 19. (Esztergom, 2010)
Várvédő harcok a török korban - Tóth Sándor László: Az esztergomi csata 1595-ben
AZ ESZTERGOMI CSATA 1595-BEN egész napnyugtáig, amikor a túlerő futásra kényszerítette az elővédet.71 Ortelius szerint a huszárok és magyarok menekültek el, cserbenhagyták a vörös kabátos német lovasokat, akiket az ellenség körülvett és levágott.72 Mansfeld a meghátráló elővéd segítségére magyar, vallon csapatokat és puskás lovasokat küldött. Ezek visszaszorították a törököket, s újból előrenyomultak. Az újabb támadást a török ágyútűzzel verte vissza. Ekkor Mansfeld megindult a lovassággal. Az ide-oda hullámzó küzdelemnek az vetett véget, hogy leszállt az este, így mindkét fél visszatért táborába.73 Az augusztus 2-i csatározás inkább erőfelmérés volt mindkét részről, semmint komoly csata. A veszteségek egyik fél részéről sem voltak igazán jelentősek. A török krónikások 40-50 főre becsülték az ellenfél veszteségét, sajátjukról nem szóltak.74 Istvánfíy néhány magyar és 53 német lovas elestéről, valamint 57 német sebesültről emlékezett meg.75 Az összecsapásban jelentős szerepet vállaló frank ezred vesztesége halottakban 17, sebesültekben hat fő volt.76 Ortelius szerint ebben a csatározásban esett el a frank ezred két zászlóaljának vezetője is; az egyik Reckin kapitány (Rittmeister), a másik pedig Johann von Brandenstein volt.77 Augusztus 3-án a török újabb akciót kezdeményezett.78 A támadás fő célpontja a Károly-hegyi erődítmény volt, amelyet vallon katonaság védelmezett Eberhard Camel Dantz ezredes vezetésével.79 Istvánfíy leírása szerint kétezer janicsár rohanta meg még hajnal előtt az erődítményt, de a vallonok visszaverték a támadást. A harcok során a csorbadzsik parancsnoka, Naszuf is elesett sokadmagával.80 Ortelius is megemlékezett arról, hogy a támadó török lovasok 20 ágyút felvonultatva támadták a sáncokat, de nagy veszteséget elszenvedve kellett táborukba visszahú71 Istvánfíy 1868. 734. o; Istvánfíy 1962. 384. o. 72 Ortelius 1602. 86v. 73 Istvánfíy 1868. 734. o.; Istvánfíy 1962. 384. o. 74 Török krónikások III. 116. o. (Pecsevi), 235. o. (Kjátib Cselebi). 75 Istvánfíy 1868. 734. o.; Istvánfíy 1962. 384. o. 76 Fatuska 1998. 99. o. 77 Ortelius 1602. 86v; a zsoldoskimutatás szerint Reckin a július 27-i csatározásban (Scharmützel), Plankestein pedig a július 22-i összecsapásban (conflictu) esett el. Vö. HEIStA Elungarica Fasc. 128. föl. 319r; Bagi Zoltán mindkettőnél utal arra, hogy Ortelius szerint az augusztus 2-i csatában estek el. Vö. Bagi, HK 2001/2—3. 411., 161. és 162. jegyzetek. Nézetem szerint a zsoldoskimutatás 27-i keltezése elírás, s 22-re utalhat ónaptár szerint, amely augusztus 1-nek felel meg; valójában pedig az ónaptár szerinti 23-i, újnaptár szerinti augusztus 2-i csatározásról lehet szó mindkettőjük esetében. Megjegyzendő, hogy Istvánfíy szerint az augusztus 4-i csatában esett el mindkét kapitány (Istvánfíy 1962. 386. o.). Ugyancsak az augusztus 4-i csatára tette az augusztus 2-i csatában is részt vett Johann von Recklin elestét Fatuska 1998. 107. o. 78 Egy mondatos összegzésére vö. Csorba 1978. 150. o. 79 Eberhard Camel Dantz (Opertt) ezredes (obrist) egy 1500 fos vallon ezred (regiment) vezetőjeként vett részt az 1595. évi hadjáratban és Esztergom ostromában. Vö. 1595-ös zsoldosjegyzék, HHStA Elungarica Fasc. 128. föl. 323v; Bagi, HK 2001/2-3. 412. o. 80 Istvánfíy 1962. 384-385. o. 31
