Évkönyv 2010 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 19. (Esztergom, 2010)
Levéltárügy - Kiss József Mihály: Vízügyi történeti források a Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltárban - avagy bemutatkozik a Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltár
KISS JÓZSEF MIHÁLY vármegye, Hont vármegye, Selmec és Bélabánya városa, Komárom vármegye és Komárom városa vízikönyvi nyilvántartása került átadásra. Az irattár állapotára és az ügyintézés menetére is tudunk következtetni a részletes listából. Ezek szerint külön kezelték az általános iratokat, a többi iratot pedig megyénkénti dossziékban helyezték el. A jegyzőkönyv megyénkénti bontásban tartalmazza az el nem érhető, azaz hiányzó akták jegyzékét is. S ha már a vízügyeknél tartunk, itt jegyezzük meg azt, hogy a hivatallal együtt kényszerült államváltásra öt vizesflaska mellett kilenc vizespohár is, de nem kerülhette el sorsát két darab gumibélyegző és a dunaalmási anyagraktár három darab kulcsa sem. Mindezek feljegyzésére módot adott az eljárás vontatottsága, hiszen az 11 napot vett igénybe. Azt mondják, hogy minden könyvnek megvan a maga sorsa. Úgy látszik, hogy ez a mondás nem csak a könyvekre igaz. A jegyzőkönyvet és a mellékleteket Kenessey Béla miniszteri tanácsos 1927-ben nyújtotta be az Országos Vízépítési Igazgatóságnak, ahol február 25-én, 189-es szám alatt helyezték irattárba azt. A terület-, hivatal-, irat és egyéb veszteségeink részletezése után térjünk vissza arra, hogy mi maradt nálunk, s ennek kapcsán ismerkedjünk meg egy dunai hajómalom történetével! A dunaradványi hajómalmok rovatos kimutatásában érdekes bejegyzéseket találunk. Megtudhatjuk például, hogy a „33.477/88 sz. Közm. közi. min. rend. alapján új malomkönyv adatott és a régi az alispáni hivatal útján megsemmisíttetett. Ezen hajómalom már az 1844. évi összeírás alkalmával fennállott és Gyönge István tulajdonát képezte. ” Az 1890. évi „megvizsgálás alkalmával a malom könyvecskét tulajdonosok felmutatni nem tudták így az [...] előírt rendszeres megvizsgálás megejthető nem volt. A Könyv felmutatására 8 napi határ idő alatt utasítva lettek, de miután ez utasításnak nem feleltek meg tulajdonosok, büntetésük végett kellő intézkedés ad 694/890 sz. alatt megtétetett. ” 1912-ben feljegyezték, hogy ez az objektum „Órlőhely. A zsitvatői malom csoportban a nevezett hajómalom úgy macskázandó le [értsd: vasmacskával rögzítendő — K. J. M.], hogy az a Zsitvatő dunaradványi határ fölött lévő út irányában a parttól befelé 160 méterre legyen. Engedélyeztetett a komáromi m. kir. folyammérnöki hivatalnak 248/1912 számú határozatával. ” Állóhelyéről ekkor még azt is leírták, hogy a IV. sz. malomcsoportban az 1. sz. hajómalom felett, 20 méterre attól állott. Az 1905. év nyarán megtartott vizsgálatkor a malom nem volt a helyén, de nyilván meglelték, mert a tulajdonosok azon szabályszegéséről is értesülünk, hogy nevüket nem találták rajta. 1911-ben „a Duna felőli cím táblájának kifüggesztésére” kellett utasítani a tulajdonosokat. A többinél valamivel érdekesebben alakult ennek a hajómalomnak a sorsa. Esztergom vármegye alispánja a 2432/913. sz. véghatározatával megengedte, 292
