Évkönyv 2010 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 19. (Esztergom, 2010)
Levéltárügy - Jaroslaw Porazinski: A tudomány és bürokrácia között: a lengyel levéltáros társadalom a második világháború után
JAROSLAV PORAZINSKI szültséggel kell rendelkeznie, ezért manapság nagyon nagy hangsúlyt fektetünk a folyamatos továbbképzésre. Vessünk egy pillantást arra, hogy ez a probléma miként jelentkezik Lengyel- országban. Úgy gondoljuk, hogy még csak az út elején tartunk. A hagyományos levéltárosi képzést főleg a történelmi jogi tudásra alapozták, és ezt úgy kéne megváltoztatni, hogy megfeleljen a korszerű rendszereknek. Tudományos szinten létrehoztuk a levéltártudomány és adatkezelés szakot, amely új egyetemi szak, és megfelel az új társadalmi követelményeknek. A levéltáros képzés új rendszerében a levéltáros továbbra is a „kulturális kincsek őrzője” marad, de egyidejűleg „gondnoka” is az anyagnak, ideértve az elektronikus adathordozókat is. További követelmény, hogy a levéltáros legyen nagyon jó informatikai szakember, az állami levéltárakban pedig jó hivatalnok is. Azt jelenti tehát az új képzési rendszer, hogy szakítanunk kell a levéltáros történelmi irányultságú képzésével? Nem! Éppen ellenkezőleg, Lengyelországban úgy gondoljuk, hogy a levéltáros képzése alapuljon továbbra is a történelmi tudáson, mert a levéltáros munka alapja a levéltári anyag, amely a történelmi forrást jelenti. A kor és a korszak alkotóinak ismerete alapvető feltétele annak, hogy a levéltáros kezelni tudja a levéltári anyagot. A hagyományos történelmi tudásnak viszont kapcsolódnia kell az alapos informatikai, szervezési, igazgatási, jogi és közigazgatási tudáshoz is. Az oktatásra nagyon nagy szükség van, viszont a lehetőségek igen szűkek. Mert nemcsak a mintegy ezer állami levéltárost kellene képezni, hanem azt a 10 ezer irattárost és levéltárost is, akik különböző intézményekben és egyéb levéltárakban dolgoznak. Az oktatás szervezésében a főszerepet természetesen az egyetemek játsszák, de részt vesznek benne a Lengyelországban működő magán főiskolák és a Lengyel Levéltárosok Egyesülete is. Az egyesület 12 év óta szervezi az irattáros-levéltáros tanfolyamokat (e kurzusokon eddig mintegy 12 ezer irattáros és levéltáros vett részt), továbbá szemináriumokat szervez a munkahelyi irattárakban, bíróságokon, önkormányzatoknál, tudományos és kulturális intézményekben dolgozó irattárosoknak. 2005-ben az Egyesület szakmai szekciói például öt szemináriumot szerveztek, amelyeken 900 fő vett részt. Az egyesület rendelkezik egy saját negyedéves folyóirattal (Lengyel Levéltáros) és saját internetes honlapja van ( www.sap.waw.pl ). 2006. május 18-20. között Varsóban rendezik meg a VII. Európai Levéltáros Konferenciát, amelyen többek között a fenti problémákat is megvitatják. A konferencia címe, amelyet a nemzetközi programtanács elfogadott, a legjobb végkövetkeztetése az írásomnak: „Levéltáros, a jövő szakembere Európában”. Ennek ténylegesen így kell lennie. Az, hogy így is lesz-e, csakis tőlünk, levéltárosoktól függ. 286
