Évkönyv 2010 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 19. (Esztergom, 2010)

Vármegye- és egyháztörténet - Mózessy Gergely: A békepapok inhabilitásának kérdése (1957-1971)

A BÉKEPAPOK INHABILITÁSÁNAK KÉRDÉSE (1957-1971)

Ferenc provikáriust. Zsarolásnak minősíthető alkudozás kezdődött: ha a püspökök az állam szája íze szerint cselekednek; vagy elérik Rómánál az inhabilisnek nyilvánítottak rehabilitálását, szó lehet az internáltak helyzetének rendezéséről.30 Közben újabb letartóztatások történtek.31

Esztergom, Székesfehérvár, Szeged és Győr püspöke a Szentszékhez fordult, kérve a szükséges engedélyeket. Június végére mindenhova megérkezett a Zsinati Kongregáció lakonikus válasza: „a rendkívüli helyzetre való tekintettel a kérést nem tartja a Congregatio teljesíthetőnek. ” Válaszul az ÁEH július végén csaknem minden egyházmegyében - a márciusi törvényerejű rendeletre való hivatkozással, de valójában jogalap nélkül - eltiltott a működéstől néhány papot.32

Mivel a régi pozíciók visszaszerzésének lehetősége így távolodni látszott, időlegesen a „meghurcolt” békepapok rehabilitációjának más formái kerültek előtérbe az állami kívánságlistán. A dekrétummal sújtottak renoméját egyházi kitüntetések kieszközlésével igyekeztek helyreállíttatni. Ez egyrészt presztízskérdés volt, másrészt a tárgyalási taktika része: ha egy kisebb, megadható engedményre ráveszi az ÁEH a püspököt, a következő lépés tán könnyebben mehet. Ilyen huzavonák után kaphatta vissza Csömöz Gáspár az apáti címét Vácott,33 és lett címzetes prépost Mórász Pál Székesfehérvárott.

Utóbbi előzménye az volt, hogy a decemberben az irodaigazgatói posztjáról vonakodás nélkül távozó Mórász a dekrétum értelmében a kanonoki méltóságra is inhabilis lett. A püspök ezért egy címzetes kanonoksággal kívánta vigasztalni, melyet az érintett nem fogadott el. „Egy cím- és rangsorban elért fokot már elvi állás- pont[ból] és önérzetből sem cserélhetek fel ugyanazon címsorban alacsonyabb ranggal” - magyarázta döntését az ÁEH elnökének. Magát továbbra is kanonoknak tekintette, de távolmaradt a káptalan üléseitől, felvetette azonban önmaga apáti vagy préposti címmel való kárpótlásának lehetőségét.34 Hogy az egyházi kitüntetések osztogatásának mi állt a hátterében, azt Shvoy Lajos püspök sem rejtette véka alá emlékiratában: Mórász címzetes préposti kinevezésének fejében „ újra kilátásba helyezték Kisberk segédpüspök rehabilitálását, Bejczy és Halász visszahelyezését, valamint az összes függő kérdések rendezését. A békesség és Kisberk püspök úr érdekében Mórász Pál préposti címet kapott, a függő ügyek rendezéséből azonban nem lett semmi ”.35

30 Rosdy: i. m. 252-253. o.; Shvoy: i. m. 133. o.

31 Tomka: i. m. 114-115. o.

32 Shvoy: i. m. 133-134. o.; Vajk Gyula: Visszaemlékezéseim Shvoy Lajos püspök atyámra (1933— 1968). Magyar Egyháztörténeti Vázlatok, 1993. 3—4. sz. 115—116. o.

33 Rosdy: i. m. 254. o.

34 MOL XIX - A - 21 - a - Sz. 275/1957/Eln. 6.

35 Shvoy: i. m. 133. o.

253